Nő, akinek hatalmas arccsontjai vannak, fenékplasztikát csináltatott – az anyukája imádja az eredményt!

 Nő, akinek hatalmas arccsontjai vannak, fenékplasztikát csináltatott – az anyukája imádja az eredményt!

Anasztaszija Pokrescsuk neve világszerte ismertté vált az általa véghez vitt radikális plasztikai átalakulások révén, melyeket a saját külsejével való mély elégedetlensége indított el. Az ukrán közszereplő arcának szinte minden részletét átszabatta, hogy elérje azt a szépségeszményt, amit ő ideálisnak tart. A látványos változások gyakran váltottak ki heves reakciókat az interneten – sokan sajnálkozva gondolnak az édesanyjára, aki szerintük egykor természetesen szép lánya „elvesztését” éli meg.

A közvéleményt azonban nemrég újabb fordulat érte: kiderült, hogy Anasztaszija édesanyja nemcsak tud a lánya plasztikai beavatkozásairól, de teljes mértékben támogatja is őket. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Anasztaszija nemrég egy újabb, jelentős műtéten esett át – ezúttal fenékemelést végeztetett magán. A beavatkozás eredményeit büszkén mutatta meg új fotóin, és elárulta: édesanyja elismerő szavai különösen jólesnek neki, sőt „virágba borult” tőlük.

Az anya nyílt támogatása sok követőt meglepett, és újabb hullámot indított el a hozzászólások között. Sokan nem tudták hova tenni, hogy az édesanya lelkesen dicsérte a plasztikai sebészt, aki lánya drasztikusan megváltozott külsejéért felel. Ez többeket arra késztetett, hogy megkérdőjelezzék az anya szándékait és világlátását, és néhány megjegyzés keserű irányba terelte a diskurzust.

Az online kommentelők véleményei erősen megoszlanak. A kritikusabb hangok szerint túlzásba estek a beavatkozások, és nem kizárt, hogy a mögöttes okok nem csupán esztétikai természetűek. Voltak, akik így fogalmaztak: „Az anyját valószínűleg nem érdekli, hogyan néz ki – a lényeg, hogy pénzt visz haza a lány.” Mások ezt írták: „Nincs több kérdésem. Mindent értek.”

Sokan továbbra is értetlenséggel és sajnálattal követik Anasztaszija döntéseit. Ilyen kommentek jelentek meg: „Miért? Ha én lennék az édesanyja, magamat okolnám, amiért a lányom nem tudja elfogadni magát.” – vagy: „Olyan kedves lánynak tűnik, de miért teszi ezt magával?” Ezek a megszólalások jól tükrözik azt az aggodalmat, amit sokan éreznek, miközben próbálják megérteni, mi vezethet valakit ilyen drasztikus, visszafordíthatatlan döntésekhez.