Minden nővér, aki a kómában lévő férfit ápolta, sorra teherbe esett. Az igazság, amely hamar napvilágra került, mindenkit megrázott.
Amikor először történt, Jonathan Mercer doktor egyszerű véletlennek gondolta. A nővérek gyakran estek teherbe; egy kórházban az élet és a halál olyan közel él egymáshoz, hogy az emberek a saját módjukon keresik a vigaszt. Ám amikor a második nővér, aki Michael Reevest ápolta, bejelentette terhességét, majd a harmadik is, Mercert kezdte megrázni a racionális gondolkodás.
Michael Reeves több mint három éve volt kómában. 29 éves, tűzoltó, aki egy égő épületből próbált menteni Detroitban, amikor leesett. A St. Catherine kórházban az esete csendes tragédiává vált. A nyugodt arcvonásokkal, határozott állkapoccsal rendelkező fiatal férfi, aki soha nem ébredt fel. Minden karácsonykor ismeretlenektől érkeztek virágok, a nővérek mindig megjegyezték, mennyire békésnek tűnik. Senki sem várt semmi mást ennél a csendnél.
Egészen addig, amíg a mintázat nyilvánvalóvá nem vált.
Minden teherbe esett nővér hosszú műszakokat töltött a 312B-es szobában, Michael ápolásával. Senkinek sem volt világos magyarázata; voltak, akik házasok voltak, mások nem, de mind ugyanazt állították: hónapok óta nem volt szexuális kapcsolatuk. Zavarban és félelemmel kérték az áthelyezésüket.
A pletyka gyorsan terjedt. Egyesek kémiai szennyezésről beszéltek, mások egy furcsa vírusról vagy kollektív hormonális reakcióról. Mercer doktor azonban nem talált tudományos magyarázatot. Michael vizsgálati eredményei ugyanazok maradtak: stabil életjelek, minimális agyi aktivitás, semmilyen fizikai reakció.
Végül elhatározta, hogy rejtett kamerát helyez el.
Egy péntek éjszakán, amikor a kórház elcsendesedett, Mercer egyedül lépett be a 312B-es szobába. A levegőben fertőtlenítőszer és levendula illata keveredett. Michael mozdulatlan maradt, a gépek monoton zúgásához csatlakozva. A doktor beállította a kamerát, és megnyomta a “felvétel” gombot. Aznap este először érezte a félelmet a valódi igazság felfedezésétől.
Másnap, amikor visszanézte a felvételeket, váratlan dolgot látott. Laura Kane nővér belépett, ellenőrizte az infúziót, és hosszabb ideig maradt a beteg mellett, mint szokott. Megfogta a kezét, gyengéden megcsókolta, és sírni kezdett. Mercer visszatartotta a lélegzetét. Semmi helytelen nem történt, csak egy nő beszélt egy alvó férfihoz, ragaszkodva a lehetetlen reményhez.
Több órányi felvételt nézett át. Különböző nővérek, ugyanaz a jelenet: énekeltek, imádkoztak, hangosan olvastak fel. Semmi nem megfelelő viselkedés, csak emberi érzelmek és szomorúság. Egészen a hatodik éjszakáig.
2:47-kor a szívmonitor hirtelen felgyorsult. A pulzus hirtelen emelkedett. Az ügyeletes nővér odalépett, megérintette a csuklóját… és a beteg ujjai megmozdultak. Apró, majdnem láthatatlan mozdulat, de valós. Mercer nem akarta elhinni.
Az új vizsgálatok enyhe agyi aktivitásra utaltak. Mi van, ha Michael kezd magához térni? Minden csodára utalt… egészen addig, amíg meg nem érkeztek a DNS-jelentések.
A labor lehetetlen dolgot erősített meg: az öt magzatnak ugyanaz az apai genetikai anyaga volt. És az apa Michael Reeves volt.
Mercer doktor három külön laboratóriumban is megismételte a vizsgálatokat. Az eredmény azonos volt. A kómában lévő férfi öt születendő gyermek apja volt.
Amikor a hír kiszivárgott, az egész ország a “312B-es szoba csodájáról” beszélt. Egyesek isteni beavatkozásnak nevezték, mások bűncselekménynek. Mercer nem hitt a csodákban, hanem az adatokban, és azok egy másik történetet meséltek.
Egy belső vizsgálat felfedte az igazságot. Egy volt nővér, Daniel Cross, részt vett egy kutatási projektben, amely a vegetatív állapotú betegek termékenységét vizsgálta. Amikor a finanszírozást elvesztette, egyedül folytatta a munkát. Michael genetikai anyagát engedély nélkül vette ki, és a nővérekbe titokban megtermékenyítést hajtott végre.
A botrány pusztító volt. Crossot letartóztatták, a kórház milliós perekkel szembesült, az áldozatok kártérítést kaptak. Mercer doktor, bűntudattól gyötörve, rövid időn belül lemondott.
Michael Reeves kezdett enyhe tudatjeleket mutatni: pislogás, kézmozdulat. De senki sem akart visszatérni a 312B-es szobába. A levegő ott nehéz volt, több mint fájdalommal terhes: emlékeztetett arra, meddig képes elmenni az ember, amikor a tudományt hatalommal keveri.
A szobát végleg lezárták. Az ajtó mellett ma is olvasható a száma: 312B. Mögötte csak csend maradt. És egy rejtély visszhangja, amely soha nem lett volna szabad, hogy létezzen.