Anna pontosan öt éven át ébredt minden reggel elviselhetetlen hasfájással. Eleinte azt hitte, csupán átmeneti kellemetlenségről van szó, ám az idő múlásával a fájdalom egyre inkább állandó, kínzó kísérővé vált. Orvos férje minden alkalommal azt mondta neki: „Csak gyomorhurut, ne dramatizálj,” és adott neki néhány tablettát. Anna hitt neki, de ahogy múlt az idő, egyre erősebben érezte, hogy valami mozog, helyet változtat a hasában. Férje viszont ezt „pszichológiai illúziónak” nevezte, és megtiltotta, hogy orvoshoz menjen.
Egy éjszaka, amikor a fájdalom hirtelen szinte tőrként hasított belé, Anna alig kapott levegőt. Amikor segítséget kért a férjétől, az dühösen átnyújtotta a tablettákat, és azt mondta, aludjon tovább. Másnap, miután férje elment dolgozni, Anna a tükörben látta, hogy a hasa úgy duzzadt, mintha várandós lenne, és a bőre alatt furcsa mozgás tapasztalható. Egy szomszéd, aki hallotta nyögéseit, azonnal hívta a mentőket. A kórházban a vizsgálat során az orvos arcán döbbenet ült ki: „Hogy élhette túl idáig ebben az állapotban?” – tudta csak kérdezni.
Azonnali műtétre vitték Annát, és a hasából egy hatalmas, évek óta növekvő daganatot távolítottak el, amely nyomta a belső szerveit. A sebész elmondta, hogy ez nem hónapok, hanem évek óta ott volt, és bármikor életveszélyes katasztrófát okozhatott volna. A felépülés során egy másik orvos feltett egy kérdést, ami mindent megvilágított: „Tudta a férje erről a diagnózisról?” A vizsgálatok kimutatták, hogy a férfi minden laboreredményről tudott, mégis szándékosan „gyomorhurutként” kezelte feleségét, rossz gyógyszerekkel.
A valóság hamar kiderült: férje régóta egy másik nővel élt, és várta, hogy Anna betegsége „természetes úton” végződjön halállal. Ahelyett, hogy kezelte volna, csendben figyelte felesége szenvedését. Anna nemcsak testi fájdalmat élt át; öt éven keresztül a legbizalmasabb ember lassan, módszeresen sodorta a halálba. Ez a borzalmas árulás orvosi hanyagságnál sokkal súlyosabb volt: hidegvérrel megtervezett gyilkossági kísérlet.
Anna csodával határos módon életben maradt, ám a szíveben keletkezett seb jóval mélyebb volt, mint a testi fájdalom. Amint elhagyta a kórházat, feljelentést tett férje ellen, aki önszántából hagyta halálra ítélni. Öt évnyi némán kiabált szenvedése végre meghallgatásra talált, és az igazság érvényre jutott. Anna már nem hordozta magában sem azt a sötét súlyt a hasában, sem azt a kegyetlen embert az életében; minden pillanatát második esélynek tekintve indult új élet felé.