Kitalálod, ki ő?: Ez a tévés bombázó a ’60-as évekből meglepetésekkel teli életet élt!

A 1960-as évek egyik legendás filmsztárja, Shirley MacLaine ma már 90 éves, de Hollywoodban elért páratlan karrierjét továbbra is elismerés övezi. Pályafutása 1955-ben indult „A baj Harryvel” című filmmel, majd olyan emlékezetes alkotásokban nyújtott felejthetetlen alakításokat, mint a „Lemegy a nap Párizsban”, az „Irma, te édes” vagy a „Becéző szavak”. Bár az utóbbi években kissé háttérbe vonult, MacLaine még ma is aktív az iparágban, és nyíltan beszél arról, mennyire élvezi a színészetet, valamint hogy minden szerepből tanul valami újat.

Személyes élete azonban korántsem volt ilyen egyenes út. 28 évig élt házasságban Steve Parker filmproducerrel, ám kapcsolatuk 1982-ben véget ért. Egyetlen gyermekük született, Sachi Parker, aki gyermekkorának nagy részét Japánban, az édesapjával töltötte. Miközben Shirley az Egyesült Államokban építette karrierjét, házasságuk viszonylag nyitott maradt – bár fizikailag távol voltak egymástól, a baráti viszony megmaradt köztük.

MacLaine sokszor előbbre helyezte a hivatását, mint az anyai szerepét. Úgy érezte, hogy ha teljes mértékben a munkájának szenteli magát, az segít neki elkerülni azt a frusztrációt, amit az otthon maradás okozott volna. Ezt a hozzáállást édesanyja története is befolyásolta, aki saját álmait adta fel a család kedvéért. Ez a dinamika azonban bonyolult viszonyt teremtett közte és Sachi között. A lánya, aki gyerekként kontinensek között ingázott és bentlakásos iskolába járt Európában, őszintén beszélt arról a magányról és érzelmi távolságról, amit gyermekkorában érzett – erről részletesen mesél „Szerencsés vagyok: Életem anyámmal – és nélküle” című memoárjában is.

Shirley sosem titkolta a Steve Parkerrel való szokatlan kapcsolatát. Sőt, nyíltan elmondta, hogy több filmszínésszel is romantikus kapcsolatba került pályája során. Két hollywoodi ikon azonban kivételt képezett: Jack Lemmon és Jack Nicholson. Lemmont inkább „nővérként” emlegette, a kapcsolatuk teljesen baráti volt. Nicholsonról pedig azzal viccelődött, hogy annyit nevettek együtt, hogy képtelenség lett volna komolyabb viszonyt kialakítani. „Egyszerűen túl sokat nevettem volna” – mondta nevetve.

Sachi könyvében az anyját gyakran távolságtartóként írja le, és kapcsolatukban szembetűnőek az eltérő családi értékrendek. Míg Shirley a hagyományostól eltérő életformát választott, Sachi inkább egy stabil, kiszámítható családi környezetre vágyott. Ezek az érzelmi hiányok különösen a tinédzserévek alatt váltak fájdalmassá számára, amikor ünnepeket töltött egyedül, és úgy érezte, anyja szeretete kiszámíthatatlan és ingadozó volt.

Ma, amikor Shirley MacLaine csendesebb, elmélyültebb időszakát éli, a lánya iránti kapcsolata továbbra is összetett, de idővel változott. A színésznő figyelme egyre inkább a saját belső békéje és munkája felé fordult, nyugalmat találva új-mexikói birtokán. Bár a szerelem már nem kap szerepet az életében, imádott kutyái és közeli barátai melegséget és társaságot nyújtanak számára. Eközben Sachi, aki maga is anya lett, már másként tekint a múltra, és igyekszik saját gyermekeivel olyan kapcsolatot kialakítani, amelyet ő maga gyerekként nélkülözött.