Idős hölgy rájön, hogy megörökölte azt a házat, amit évekig bérelt!: Tudj meg minden részletet!

75 évesen, rákból felépült Jane Sayner életét gyökeresen megváltoztatta a házigazdája, John Perrett nagylelkűsége. Évekig állandó félelemben élt, hogy nem tudja kifizetni a lakbért, vagy elveszíti a lakását, egy félelem, amelyet törékeny egészségi állapota csak felerősített. Emellett tudta, hogy Perrett korábban arról beszélt, hogy ingatlanait jótékonysági célokra hagyja, ami csak tovább mélyítette benne a hitet, hogy egyszer kénytelen lesz elköltözni.

Mindezek ellenére Jane a lakást úgy kezelte, mintha az a saját otthona lenne. Mindig időben fizette a bérleti díjat, és szeretettel gondozta az ingatlant, még egy virágzó kertet is ültetett a hátsó udvarban. Ellentétben más bérlőivel, akinek ingatlanait ügynökök kezelték, Perrett személyesen felügyelte Jane lakását, ami a bizalom és a tisztelet jele volt, amelyet két évtizeden át éreztek egymás iránt.

Idővel kapcsolatuk túlmutatott a hagyományos bérlő–bérbeadó viszonyon. Amikor Perrett idősotthonba költözött, Jane minden héten meglátogatta, tudva, milyen sokat jelent a társaság. Egyik látogatás során Perrett meglepte őt: ügyvédje előtt kérte a teljes nevét, és elmondta, hogy a lakást neki szánja. Ez a pillanat örökre megváltoztatta Jane jövőjét.

Perrett 86 évesen bekövetkezett halála után Jane megtudta, milyen nagylelkű ember volt egész életében. Gyógyszerész és ingatlanbefektetőként csendben gyarapította vagyonát, miközben szerényen élt. Hálás volt a veseátültetésért, amely több mint 30 évvel meghosszabbította életét, ezért 18,6 millió dollárt adományozott a Royal Melbourne Kórház nefrológiai osztályának, a legnagyobb összeget az intézmény történetében. Emellett ingatlant hagyott egy másik bérlőnek és pénzt hosszú ideje szolgáló karbantartójának.

Jane számára a lakás öröklése nem csupán egy otthon birtoklását jelentette — szabadságot adott neki, hogy 74 évesen nyugdíjba vonulhasson, és biztonságot, hogy soha többé nem kell kilakoltatással szembenéznie. Minden nap hálát ad Perrett kedvességéért, nemcsak az ajándékért, hanem a közöttük kialakult barátságért is. Története megható emlékeztető arra, hogy az együttérzés és a hűség néha a legkülönlegesebb módon tér vissza hozzánk.