Merritt egész felnőtt életét magas nyakkivágások és hosszú ujjak mögé bújva töltötte, kísértve attól a tűzvésztől, amely tizenhárom éves korában hagyott rajta maradandó nyomokat. A világ sajnálata mindig súlyosabbnak tűnt maguknál az égési sérüléseknél, ami arra a meggyőződésre juttatta, hogy az igaz szerelem csak a „hibátlanok” kiváltsága. Amikor megismerte Callahant, a szelíd, vak zongoratanárt, olyan biztonságérzet öntötte el, amilyet korábban sosem tapasztalt. Számára Callahan vaksága egyfajta védőpajzsot jelentett; tudta, hogy a férfi sosem fog visszahőkölni a tükörképétől, és nem fogja „sérült árunak” tekinteni, amilyennek ő látta önmagát.
Az esküvőjük napja keserédes diadal volt, a tanítványai zongorajátékának egyenetlen dallamaival és Merritt nővére, Lorie örömkönnyeivel telítve. Merritt életében először érezte magát menyasszonynak, és nem áldozatnak. A nászéjszaka meghittsége azonban szertefoszlott, amikor Callahan kezei végigsiklottak a hegei barázdáin. Nehéz szívvel vallott be egy titkot, amelyet két évtizeden át őrzött: ő volt az egyike azoknak a meggondolatlan fiataloknak, akiknek a gondatlansága okozta azt a robbanást, amely eltorzította őt.
A vallomás hatására Merritt világa megingott; úgy érezte, házasságuk alapja inkább bűntudat, mintsem kegyelem. Callahan elmagyarázta, hogy eleinte nem tudta, ki ő, ám miután rájött, a félelem, hogy elveszíti, egészen a fogadalomtétel utánig némaságra kárhoztatta. Megdöbbenve és az elárultság érzésétől sújtva, Merritt a nővére házának menedékébe menekült. Álmatlan éjszakát töltött azzal, hogy megküzdjön a sors iróniájával: az a férfi, aki végre szépséget látott benne, ugyanaz volt, aki mélyebb fájdalmát okozta.
Hajnaltájt Merrittben tudatosult, hogy nem hagyhatja többé, hogy a múlt árnyai irányítsák a jövőjét. Visszatért Callahan lakására, és a konyhában találta a férfit, aki épp tapogatózva próbált eligazodni a bűntudat és az odaégetett reggeli sötétségében. Amikor Merritt megragadta a kezét, hogy segítsen neki, a harag jéghegye olvadásnak indult. Már nem egy gonosztevőt látott, hanem egy férfit, aki a saját sötétségében élt, és olyan bűnbánatot cipelt, amely súlyában megfelelt a hegei terhének.
Ebben a konyhában hozta meg Merritt az első döntését feleségként: átvette az irányítást a tűzhely felett, és elfoglalta helyét közös otthonukban. Úgy döntött, megbocsát, felismerve, hogy Callahan szerelme nem vezeklés, hanem az ő lelkével való tiszta összekapcsolódás. Merritt életében először a hegeire nézett, és szégyen helyett a túlélést látta bennük. Többé nem voltak rejtegetnivaló titkok, csupán egy közös történet, amely – miután végre napvilágra került – lehetővé tette mindkettőjük számára, hogy valódi gyógyulással kezdjék meg közös életüket.