A délutáni ég egy zúzódásra emlékeztető lilás árnyalatot vett fel, és eleredt a felhőszakadás, amely a helyi patakot tomboló, örvénylő csatornává változtatta. A sodródó törmelékek között egy kicsi, rémült terrier rekedt egy széthasadozó fa ládán. A kutya póráza beakadt a láda szélébe, a kötél másik vége pedig egy hatalmas túlfolyócsatorna vasrácsába akadt. Ahogy a vízszint emelkedett, a láda lassan az örvény felé sodródott, a kötél pedig minden centivel egyre rövidebb lett. Minden újabb áradat közelebb húzta az állatot a sötét, dübörgő lefolyónyíláshoz.
Mark nem gondolkodott a víz hőmérsékletén vagy az áramlat erején. Belépett a derékig érő sodrásba, csizmája azonnal megtelt iszappal. A víz ereje megtévesztő volt – szilárd súlyként nyomta a combját. Előrerontott, ujjai épp hogy megérintették a kötél ázott kenderét, amikor a láda már majdnem felborult. Mindkét kezével megragadta a kötelet, és a víz alatti betonperemnek vetve a lábát hátrahajolt, miközben izmai a könyörtelen húzás ellen feszültek. „Tartsd stabilan!” – kiáltotta egy parton álló nézőnek, bár a hangját szinte elnyelte az eső zaja.
A víz újabb dühös hullámmal csapott fel, amely Mark mellkasának csapódott, majdnem felborítva őt. Ekkor a kötél megfeszült, remegve a küzdelem erejétől. A láda kezdett szétesni a nyomás alatt, a kutya pedig éles, pánikba esett nyüszítést hallatott, miközben mancsai kicsúsztak a hideg habból. Mark tudta, hogy nem tud sokáig harcolni a város teljes csatornarendszere ellen. Átadva súlyát, a kötelet az alkarjára tekerte, és egyre közelebb húzódott a sodródó roncsokhoz, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy ő maga is a víz alá kerülhet.
Egy utolsó, kétségbeesett rántással Mark előrelendült. Figyelmen kívül hagyta a vállába hasító fájdalmat, és a kutya bundájáért nyúlt. Az állat, megérezve a menekülés lehetőségét, odakapott hozzá, elhagyva a süllyedő ládát, amelyet pillanatokkal később az örvény erőszakosan magához rántott. Mark hátraesett a sekélyebb partrész felé, a kutyát szorosan a mellkasához ölelve. A kötél, amely addig életveszélyes fegyver volt, most ernyedten lógott a sáros vízben, miközben a parton álló férfi segített kihúzni őket a füves domboldalra.
A biztonságos, átázott fűben Mark egy pillanatra levegő után kapkodva ült, miközben az eső lassan enyhe köddé szelídült. A kutya, remegve, de sértetlenül, megrázta magát, és sáros vizet fröcskölt Mark arcára. A férfi nem tudta megállni, hogy ne nevessen – az adrenalin hirtelen kiáradásaként. Megnézte a kutya nyakörvét, és talált rajta egy telefonszámot, de mielőtt elővehette volna a vízálló tokját, egy autó fékezett a közelben. Egy kétségbeesett család ugrott ki belőle, örömkiáltásaik végigharsantak a parkon. Ahogy odarohantak elveszett kedvencükhöz, Mark átadta a pórázt, és felállt, figyelve, ahogy a korábban halálos víz lassan visszahúzódik.