A történetmesélő, James (25), építőmérnök, élete hat hónapja teljesen felfordult, amikor édesanyja, Naomi, egy autóbalesetben életét vesztette, és ő lett 10 éves ikerhúgai, Lily és Maya egyedüli gyámja. Azonnal visszaköltözött édesanyja házába, és vonakodva félretette saját életét, beleértve az eljegyzését és a menyegzői terveit is. Jenna, a jegyese, röviddel a temetés után költözött be, angyali figura látszatát keltve, aki pótmami szerepét vállalta: fonogatta a lányok haját, ebédet csomagolt nekik, és nyíltan kifejezte szeretetét, aminek hatására James úgy érezte, elképesztően szerencsés, hogy ilyen támogatást kap a válság idején.
James képzete Jennáról azonban brutálisan összetört, amikor egy keddi reggelen hazatért egy építkezésen végzett ellenőrzésről. Amikor hallotta Jennát a konyhában, megállt, és figyelte, ahogy „csöndes, ám éles” hangon beszélt a lányokkal, azt mondta nekik, hogy nem fognak sokáig maradni, egy nevelőcsalád jobb lenne, és utasította őket, hogy mondják a szociális munkásnak, ők menni akarnak. Amikor Maya halkan tiltakozott, hogy Jamesnél akarnak maradni, Jenna rájuk förmedt, megfenyegette Mayát, hogy el fogja venni a kedvenc jegyzetfüzeteit, és lekezelően „maradványoknak” nevezte őket. James mereven állt, majd hallgatta a következő telefonhívást, amelyben Jenna valódi szándékait fedte fel: csupán „tökéletes anya” szerepét játszotta addig, amíg James jogilag adoptálja őt, aztán pokollá akarta tenni az életüket, amíg át nem íratja a biztosítási pénzt és a ház tulajdonjogát a saját nevére, és azt vonta le következtetésként: „Nem fogom az utolsó húszas éveimet más gyermekeinek nevelésével tölteni.”
Megdöbbenve, de higgadtan James kiment, vett a lányoknak pizzát, és úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, hogy elrejtse, mindent hallott. Az éjszakát egy terv kidolgozásával töltötte, tudván, hogy nyilvánosan kell lelepleznie Jennát, hogy megvédje húgait. Nyugodt hangon azt javasolta Jennának, hogy túlterhelt, és egyetértett az ötletével, hogy a lányokat elhelyezzék máshol, hozzátéve, hogy siessenek a menyegzővel, és tartsanak egy nagy, extravagáns ceremóniát az újrakezdés ünneplésére. Jenna, elragadtatva, hogy terve sikerült, azonnal belevetette magát a hatalmas ünnepség szervezésébe, anélkül, hogy tudta volna, James csapdát állított neki. Eközben James előkereste és aktiválta az édesanyja által régen a lányok bébiszitterei számára telepített régi nanny-kamerákat.
A fényűző hotelterem Jennának készült csapdává vált. Jenna ragyogott fehér ruhájában, mikrofonhoz lépve, hogy pohárköszöntőt mondjon, de James gyengéden elvette tőle a mikrofont. Előhúzott egy kis fekete távirányítót, és feltárta mögöttük egy vetítővásznat. James lejátszotta a szemcsés, fekete-fehér biztonsági felvételeket, amelyeken Jenna gondtalan, kegyetlen hangja betöltötte a termet, felfedve az egész összeesküvését a biztosítási pénzzel, a ház tulajdonjogával és azzal a tervével, hogy „megszabaduljon a maradványoktól”. Suttogások töltötték meg a termet, amikor a második klipek lejátszásra kerültek, és látszott, ahogy Jenna rárivallt Mayára és fenyegetőzött a jegyzetfüzetekkel. Amikor Jenna felkiáltott: „Ezt nem teheted velem, James!”, ő nyugodtan válaszolt, hogy „Ő maga tette magát.”
A kapcsolat azonnal véget ért, Jenna apja elhagyta a helyszínt, és a lány kísérlete, hogy a történetet a közösségi médiában ferdítse, kudarcot vallott, mikor a videó terjedni kezdett. James ideiglenes távoltartást kért a húgai biztonságának biztosítására. Egy héttel később James befejezte az ikrek örökbefogadását. Amikor a lányok aláírták a papírokat, Lily könnyes szemmel suttogta Mayának: „Most már nem választanak szét minket,” felfedve legmélyebb, csendes félelmüket. Aznap este hárman spagettit vacsoráztak. Lily Jameshez simult, és suttogta: „Tudtuk, hogy minket választasz.” James könnyei kicsordultak, és rájött, hogy húgai most már az ő horgonyai. A tragédia és az árulás közepette ők hárman – immár hivatalosan család – végre otthonra leltek és biztonságban voltak.