Catherine hét éven keresztül több munkahelyen dolgozott egyszerre – pincérnőként, irodai takarítóként és bébiszitterként –, hogy férje, Ben be tudja fejezni az orvosi egyetemet. Feláldozta a saját magánéletét, kihagyott fontos eseményeket, sőt még édesapja temetésén sem tudott ott lenni, mert teljes szívéből hitt abban, hogy közösen építik a jövőjüket. Feltétel nélkül megbízott Benben, és soha nem gondolta volna, hogy a Samantha nevű munkatársáról tett említések valójában egy régóta tartó viszonyt rejtenek.
Ahogy közeledett a diplomaosztó, Ben ragaszkodott hozzá, hogy Catherine az első sorban foglaljon helyet a ceremónián. Catherine ezt szeretete és megbecsülése jelének hitte. Ám amikor Ben elmondta a beszédét, Catherine helyett Samanthának mondott köszönetet, ezzel felfedve árulásának valódi mélységét. Az egész esemény gondosan megtervezett megaláztatás volt: Ben hideg tekintetű édesanyjának jelenléte, valamint Samantha előre elkészített virágcsokra mind azt szolgálták, hogy Ben lezárja régi életét, és egy új kezdetet ünnepeljen.
A diplomaosztó után Ben egy kegyetlenül egyoldalú és igazságtalan válási megállapodást ajánlott Catherine-nek, mintha azok után, hogy segített neki elérni a célját, egyszerűen félre lehetne dobni. Amikor Catherine szembesítette őt és az édesanyját a történtekkel, ők úgy tekintettek az áldozataira, mintha azok csupán egy szükséges eszköz lettek volna Ben jövőjének megteremtéséhez. Catherine végül csak a ruháival és egy régi papírokkal teli cipősdobozzal maradt, és úgy érezte, mintha egy lezárt fejezetként egyszerűen eltávolították volna az életéből.
Amikor azonban elkezdte átnézni a holmijait, Catherine talált egy három évvel korábban Samanthától kapott születésnapi üdvözlőkártyát. A kártya egyértelmű bizonyítékot jelentett arra, hogy a kapcsolat nem friss hiba volt, hanem évek óta tudatosan felépített és titkolt viszony. Ezzel az előre megtervezett megtévesztés bizonyítékával Catherine ügyvédet fogadott, és az iratokat magával vitte a közvetítői tárgyalásra. Mivel Ben rettegett a nyilvánosságra kerülő botránytól és szakmai következményektől, kénytelen volt elfogadni Catherine feltételeit, így végül megkapta azt az anyagi függetlenséget, amelyért éveken át dolgozott.
Ma Catherine újra a saját életét építi, és már a saját álmát követi: azon dolgozik, hogy egyszer ő maga is orvos lehessen. Többé nem kötik a múltbeli házasság árnyai, élvezi a szabadság új érzését, a nyugodt alvást és a valódi önállóságot. Azt a fájdalmas válási napot már nem élete végének tekinti, hanem annak a pillanatnak, amikor az igazi élete végre elkezdődött.