Irene halála után a 86 éves Robertet otthonában egy Geller úr nevű ügyvéd kereste fel, aki átadott neki egy kézzel megcímzett papírból készült borítékot. A mellékelt írásos nyilatkozatból kiderült, hogy Irene 18 éves korában már házasságot kötött, és bár a különváláshoz szükséges iratokat elkészítették, a végleges jogi válási határozatot soha nem nyújtották be hivatalosan. Ennek következtében Irene jogilag még mindig az első férjéhez tartozott, amikor Roberttel megtartották az első esküvői szertartást, mielőtt Robert katonai szolgálatra indult volna Vietnámba.
Roberttel kötött házasságuk kezdetétől számított tizennégy év elteltével Irene felfedezte a hivatalos mulasztást, és felvette a kapcsolatot egykori férjével, hogy aláírják a szükséges válási dokumentumokat. Az első házasság felbontásáról szóló bírósági határozat 46 évvel korábban jogerőre emelkedett, ám ezt követően Irene és Robert számára soha nem állítottak ki új házassági anyakönyvi kivonatot, és újabb esküvői szertartásra sem került sor közöttük. Távozása előtt Geller úr egy névjegykártyát és a bírósági iratokat az asztalra helyezte, majd megerősítette, hogy az eredeti esküvői szertartás a helyi törvények értelmében nem vált automatikusan jogilag érvényes házassággá.
Robert felhívta a lányát, Penelope-ot, aki hamarosan megérkezett, hogy segítsen átnézni a fizikai dokumentumokat. A hálószobai szekrény átkutatása során előkerült egy kartondoboz, benne egy különálló, lezárt borítékkal, a 46 évvel korábban aláírt válási iratokkal, valamint Irene egykori férjének rövid írásos üzenetével, amelyben beleegyezett, hogy aláírja a szükséges hozzájáruló nyilatkozatokat. A dobozból Irene egy utolsó, befejezetlen levele is előkerült, amely félbeszakadt a mondat közepén, miután elmagyarázta, miért halogatta annak idején a helyzet feltárását.
Robert ismét találkozott Geller úrral, hogy áttekintsék azokat a tulajdoni és jogi dokumentumokat, amelyek jóváhagyásra vártak, köztük Irene sírkövére tervezett feliratot is. Miután Robert az esküvői gyűrűjét Irene gyűrűje mellé tette az asztalra, majd a bekeretezett esküvői fényképet arccal lefelé fordította, alaposan átnézte a javasolt sírfeliratot, amelyen a „feleség” szó szerepelt.
Robert végül úgy döntött, hogy megtartja a sírkő eredeti feliratának tervét, és nem változtatja meg a szöveget. Ezután visszahúzta a jegygyűrűt az ujjára, újra felállította a bekeretezett fényképet az asztalon, majd Irene kerámia kávéscsészéjét visszatette a konyhai polcra.