A piacon vásárolt sárga, fényes és illatos banánfürt hazáig tökéletesnek tűnt. Leültem a konyhaasztalhoz, és letéptem a legétvágygerjesztőbbet. Amikor kinyújtottam a kezem, hogy meghaljam a héját, furcsa nyugtalanság fogott el. A banán textúrája a kelleténél simább és melegebb volt. Pont abban a pillanatban éreztem, hogy az a dolog a tenyeremben finoman megmozdul.
Korkuval a banánt az asztalra hajítottam. Megfagyott a vérem attól, amit láttam; a héj közül egy sárga, sötét pettyes, vékony test kezdett lassan előcsúszni. Ez nem egy gyümölcs volt, hanem egy élőlény. Egy élő kígyó volt ez, amely tökéletesen utánozta a banán híres görbe alakját, és szinte bele volt pecsételve a héjba. A banán csak egy maszk volt.
Miután túljutottam a sokkon, azon gondolkodtam, hogyan került oda ez az élőlény. A banánokat távoli országokból, trópusi ültetvényekről hatalmas hajókkal szállítják. A meleg raktárakban és a gyümölcshalmok között az ilyen élőlényeknek valójában elég könnyű elrejtőzniük. Ez a kígyó az út során a fürtbe tekeredve, színével és alakjával a gyümölcs részeként látszódva tett meg több ezer kilométert.
Később az utánajárásom során megtudtam, hogy ezt a fajt „banánkígyóként” ismerik, és majdnem ugyanolyan színe van, mint egy érett banán héjának. Amikor mozdulatlanul marad, lehetetlen megkülönböztetni egy gyümölcstől. A legfélelmetesebb az volt, hogy másodpercekkel korábban megpróbáltam meghámozni, és majdnem olyan közel kerültem hozzá, hogy beleharapjak. Teljes csoda volt, hogy nem marta meg a kezemet.
Ez az eset után a piaci bevásárláshoz való hozzáállásom teljesen megváltozott. Most már minden gyümölcsöt, amit hazaviszek, többször is ellenőrzök, mielőtt az asztalra tenném. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a természet néha milyen félelmetes álcázó képességgel rendelkezik, és hogy még a legártatlanabbnak tűnő rágcsálnivaló is halálos csapdává válhat. Kérjük, önök is nézzék meg alaposan a vásárolt egzotikus gyümölcsöket; néha sokkal többet rejthetnek, mint aminek látszanak.