Amikor a börtön nehéz, acélkapui csattanva záródtak, a volt főorvos számára nem csupán a szabadság kezdődött, hanem egy bizonytalansággal teli élet is. Bár az évekig tartó fogság elrabolta tőle fiatalságát, a sebész kezeinek ügyessége még mindig megmaradt. Egy hideg, esős téli napon a főúton sétálva látta, hogy egy autó áttöri a korlátot, és a folyóba zuhan. Habozás nélkül a jeges vízbe vetette magát, és a süllyedő járműben kétségbeesetten vergődő terhes nőt éppen időben kimentette a partra.
Amikor a partra értek, a nőnek már megindultak a szülési fájdalmai. A volt orvos minden tudását latba vetve beavatkozott; sem a börtön évei, sem a dermesztő hideg nem állhatott útjába. A közút közepén, sárban és hóban született meg egy egészséges kisbaba. Amikor a mentő elvitte a nőt, a hálás anya kiáltotta az útját: „Ha nincs hová menned, menj ide! A kulcs a verandához közeli téglák alatt van.”
A volt doktor órákig gyalogolt, míg a megadott címre ért, és amit látott, teljesen elképesztette. Nem egy elhagyatott kunyhó állt előtte, hanem egy mesés, időtlen kastély. A megjelölt tégla alatt megtalálta a kulcsot, belépett, és a látvány még inkább ámulatba ejtette: a ház makulátlan volt, minden bútor új, minden készen állt a használatra. Mintha valaki évek óta várta volna az érkezését, minden a helyén volt, tökéletesen.
Öt nappal később egy autó állt meg az ajtó előtt. A nő volt az, akinek az életét megmentette. Kisbabáját a karjában tartva lépett be, és azt mondta: „Ez volt a családom háza. Amióta elveszítettem őket, nem tudtam belépni, a ház készen állt, de üres volt.” A férfi hallgatott, miközben a nő az asztalra tett egy köteg dokumentumot és az igazi kulcsokat. „Ha te nem lettél volna, sem én, sem a fiam nem élnénk. Ez a ház most a tiéd; nem ideiglenesen, hanem örökre.”
Amikor a volt főorvos megkérdezte az okát, a nő válasza világos volt: „Mert te megmentettél minket. Most már nemcsak azt akarom, hogy élj, hanem igazán élj is.” Az évekig társadalom peremére szorult, mindent elvesztett férfi egyetlen önzetlen tett révén nemcsak egy otthont, hanem méltóságát és hitét is visszakapta a hivatásában. Azóta az a ház nem csupán menedék lett számára, hanem a megújulás és a második esély szimbóluma.