Amikor Theo a mikrofonhoz lépett, elmondta, hogy Jack hat hónappal korábban, a hálószobájában, a vizsgálati eredményeit átbeszélve kérte meg őt arra, hogy mondja el a búcsúbeszédét. Theo felidézte a köztük kötött különös alkut is: csak akkor hajlandó ruhát viselni, ha Jack is előbb megteszi. Jack erre határozottan kijelentette, hogy piros ruhát akar, mert nem szeretne a megszokott fekete gyászöltözékben búcsúzni. Theo ezután előhúzott a ruha zsebéből egy gondosan összehajtott papírlapot, amelyen Jack saját kezűleg leírt utasításai álltak, megerősítve a köztük kötött megállapodást.
Theo a lapról olvasta fel Jack sorait, megosztva az elhunyt írásos üzenetét, amelyben Jack külön kitért a piros ruhára, és arra kérte barátját, hogy ne hazudjon a jelenlévőknek. Harris asszony ekkor odalépett a pulpitushoz, és magához ölelte Theót, mielőtt a fiú közös gyermekkori emlékeket idézett volna fel. Mesélt arról, hogyan törték be egyszer a garázs ablakát egy jégkorongkoronggal, és hogyan játszottak együtt Monopolyval. Theo végül azzal zárta beszédét, hogy Jack tisztában volt a diagnózisával, majd hátralépett a mikrofontól.
A szertartás után a gyászolók a fogadótér közelében odamentek Theóhoz, ahol Daniel testvére bocsánatot kért tőle a kezdeti reakciójáért. Harris asszony és Theo egy bekeretezett fényképekkel díszített asztal mellett beszélgettek. Az egyik fotón a két fiú nyolcévesen, tetőtől talpig sárosan látszott. A beszélgetés során Theo megerősítette, hogy Jack már hónapokkal korábban sejtette, milyen kilátásai vannak, de elhallgatta az aggodalmait, mert nem akarta feleslegesen megterhelni a szüleit.
Évekkel később, huszonhárom éves korában Theo lediplomázott. Az ünnepségen Daniel és Harris asszony is részt vett, Theo édesanyjával együtt. A diplomaosztón Harris asszony átadta Theónak Jack fekete, mindennap viselt karóráját, amelyet a fiú hálásan elfogadott. Theo a piros ruhát az eredeti, kézzel írt üzenettel együtt megőrizte személyes emlékei között.