Daniel elmagyarázta, hogy Jeremy egy tengerentúli repülőtéren, az átszállás idején gyengeséget tapasztalt a lábaiban, ezért egy helyi egészségügyi intézménybe kellett szállítani. Csak azután kaphatott engedélyt a továbbutazásra, hogy az orvosok megvizsgálták és jóváhagyták az állapotát. Az édesanya, Daniel és a két csecsemő negyven percet utazott egy orvosi rehabilitációs központig, ahol egy külön családi helyiségben várakoztak, amíg aznap este meg nem érkezett az intézményhez a szállító jármű.
A rehabilitációs központ 12-es szobájában Jeremy egy kórházi ágy szélén ült, mellette egy hagyományos, kézzel hajtható kerekesszékkel. Miután beszélgettek a gyógytorna mindennapi menetéről, az ápolók segítettek Jeremyt a kerekesszékbe ültetni. Így a férfi a karjába vehette az egyik kisbabát, és halkan elénekelhetett neki egy jól ismert altatódalt, hogy megnyugtassa a légzését.
Másnap reggel az édesanya telefonon beszélt Jeremy édesanyjával a férfi néhai édesapjáról, aki egy korábbi testi sérülés miatt szintén kerekesszék használatára szorult. Ezután az asszony elővett egy textildarabot a hálószobában álló tárolódobozból, és kibontott belőle egy kézzel faragott, fából készült játékrepülőt. A kis repülőnek két szárnya és egy függőleges vezérsíkja volt, az aljára pedig ezt a feliratot vésték: „JEREMYNEK. SZERETETTEL, APA.”
Egy délutáni látogatás alkalmával az édesanya átadta Jeremynek a faragott fa repülőt a rehabilitációs intézményben, hogy a férfi közelebbről is megvizsgálhassa, és elolvashassa a bevésett üzenetet. A folyamatos mozgásterápiát követően Jeremy kerekesszékben tért vissza a lakásukba, ahol a család közös fényképre állt össze. A képen az ikerbabák, a kerekesszék és a fából faragott repülő is szerepelt, amelyet egy közeli asztalra helyeztek.