Amanda hétéves korától egy tartós gyermekkori betegséggel küzdött, amely kamaszévei során több kórházi kezelést is szükségessé tett. Évekkel később, amikor egy új egészségügyi intézményben kezdték kezelni, a szakorvosi csapatának tagja lett egy Andrew nevű orvos is, aki az első konzultációjuk alkalmával egyetlen papírlapot tanulmányozott a lány korábbi kórlapjából. Miután Amanda állapota egy ideig stabil maradt, ő és Andrew randizni kezdtek, később összeházasodtak, majd egy nap Amanda édesanyjához, Christie-hez látogattak vacsorára. Ott Amanda elővett egy ajándéktáskából két kézzel kötött babacipőt, és a tizenegyedik terhességi hetében ezzel erősítette meg, hogy gyermeket vár.
Vacsora közben Amanda felvetette, hogy ha fiuk születik, Thomasnak nevezhetnék el. Andrew erre letette a fémből készült villáját a tányérra, abbahagyta az evést, és idegesen csavargatni kezdte a szalvétáját. A szomszédos folyosón félrehívta Christie-t, és elárulta neki, hogy az édesapja, akit szintén Thomasnak hívtak, volt az a gyermekorvos, aki Amanda hétéves korában először megvizsgálta a tüneteit, jelentéktelennek minősítette a klinikai jeleket, és lebeszélte a családot a további vizsgálatokról. Andrew azt is megerősítette, hogy már az első találkozásuk előtt felismerte apja aláírását Amanda régi kórlapján, de a korábbi orvosi dokumentumokat a kapcsolatuk, az eljegyzésük és a házasságuk alatt is titokban tartotta.
Miután visszatértek a nappaliba, Andrew személyesen Amandának is elmondta, ki volt az édesapja, hogyan maradt el annak idején a diagnózis további kivizsgálása, és hogy ő már korábban betekintett a lány egészségügyi dokumentumaiba. Amanda erre szó nélkül kilépett a házból, és a fa verandán állt meg a szabadban, miközben Andrew, Robin és Christie odabent maradtak. Kinyomtatott kórlapokat és a rendelőből származó korábbi konzultációs feljegyzéseket kezdtek átnézni, amelyek egészen tizenhárom évvel korábbra nyúltak vissza.
A házban Andrew részletesen beszélt arról, hogyan kezelte az édesapja azokat a gyermekgyógyászati eseteket, amelyeknél nem sikerült tisztázni a diagnózist. Eközben Amanda megvizsgálta a két kötött babacipőt, amelyeket az ablakpárkány közelében helyeztek el. Andrew ezután összeszedte az asztalon maradt edényeket, a kerámiatányérokat a konyhai mosogatóhoz vitte, majd visszatért a nappaliba.
Andrew felemelte az asztalról a két apró, kötött babacipőt, és a fa ablakpárkányra helyezte őket. Kérésre az egyik cipőt kissé oldalra döntötte, hogy úgy álljon, ahogyan azt szerették volna.