Egy férfi egy országúton talált rá egy vemhes német juhászkutyára. Amikor végül világra hozta kicsinyeit, az állatorvos döbbenten felismerte, hogy ezek nem hétköznapi kölykök voltak.
Azon az estén a hideg őszi eső megállás nélkül csapkodta az utakat. A férfi éppen hazafelé tartott, amikor hirtelen halk nyüszítést hallott az út széléről. Egy lámpa alatt, az átázott fűben feküdt egy német juhászkutya – lesoványodva, sérülésekkel borítva, a bundája sárral tapadt össze.
Lassan leguggolt, és óvatosan kinyújtotta a kezét felé. A kutya reszketett a hidegtől és a kimerültségtől, mégsem mutatott agressziót. Csak egy halk, fájdalmas hangot adott ki – mintha segítségért könyörögne.
„Tarts ki, kislány” – suttogta. „Azonnal orvoshoz viszlek.”
Egy coloradói állatklinikán több állatorvos vizsgálta meg a kutyát. Egyikük hirtelen megtorpant, összevonta a szemöldökét, majd komoly tekintettel a férfira nézett.
„Nemcsak sérült… vemhes is.”
„Micsoda?” – a férfi szinte kővé dermedt.
„A szülés bármelyik pillanatban megindulhat. Ha túl sokat késik, az az életébe kerülhet.”
A férfi egész éjjel a váróteremben maradt. Az üvegfalon át látta, ahogy az orvosok megállás nélkül dolgoznak, miközben odakint újra erős zápor csapkodta az ablakokat.
Napkelte előtt nem sokkal hang hallatszott – a kutya megszült. A megkönnyebbülés azonban csak egy pillanatig tartott, az orvosok máris zavart és nyugtalan tekinteteket váltottak.
„Nézzétek… ezek nem normális kölykök” – suttogta döbbenten az egyik asszisztens.
Az újszülöttek különösen festettek: túl nagyok voltak a korukhoz képest, hosszúkás, keskeny fejük volt, és a szemük aranysárgán csillogott. Hangjuk sem hasonlított a kiskutyák szokásos nyüszítéséhez – inkább mély, rekedt üvöltésnek tűnt.
„Ezek nem tisztavérű kutyák” – jegyezte meg az állatorvos, miközben az egyik kölyköt közelről megvizsgálta. „Az apa nagy valószínűséggel farkas volt.”
A férfi felkapta a fejét.
„Farkas?”
„Igen. A testén lévő nyomok alapján úgy tűnik, egy ideig az erdőben élhetett. Előfordul, hogy egy vad farkas párosodik egy házi kutyával. Így születnek az efféle hibridek.”
A kimerült anya felemelte a fejét, és gyengéden megnyalta az egyik kicsi szőrét.
„A kölykei akkor is” – mondta halkan a férfi.
Egy héttel később a férfi hazavihette a kutyát. A kölykök egy kutatóközpontban maradtak, szigorú megfigyelés alatt.
„Ezek a kicsik igazi ritkaságok” – magyarázta az egyik állatorvos. „Különösen okosak, erősek és hihetetlenül hűségesek lesznek. De a nevelésük nagy körültekintést igényel – a vadon egy darabja tovább él bennük.”