Gyerekkorában az otthonukat zene és hangszerek töltötték meg. Volt egy akusztikus gitárjuk, amelyen a nappaliban játszott, miközben egy fakanalat használt rögtönzött mikrofonként. Édesanyja halála után a gitár a szekrény mélyére került, helyét pedig a mindennapi élet tárgyai vették át: elnyűtt, beázó cipők és aláírásra váró iskolai papírok. Tizenkét éves korában egy fiókban fényképekre bukkant, amelyeken színpadi fellépés, hosszú haj, gitárok és koncertre összegyűlt közönség volt látható. Apja azonban gyorsan elvette tőle ezeket a képeket és tárgyakat.
Tizenhat évesen autodidakta módon kezdett el foglalkozni a zenével, és még a zenei producerképzésekről szóló tájékoztató füzeteket is beszerzett. Végül azonban félretette az álmait, és inkább a hagyományos munkalehetőségeket választotta. Amikor betöltötte a tizennyolcat, egy kézzel írt üzenet várta a konyhaasztalon: apja havi 250 dollárt követelt tőle a szobájáért. Az ezt követő öt évben a fiatal férfi keményen dolgozott az élelmiszerboltban, árut pakolt, autójavítási számlákat fizetett, új munkacipőt vásárolt, és minden hónapban 250 dollár készpénzt tett az asztalra. Eközben a hálószobájában lassan újra gyűlni kezdtek a hangtechnikai eszközök: egy használt mikrofon, egy audiointerfész és hangszigetelő takarók.
Miután apja rákban meghalt, annak régi barátja, Frank egy ragasztószalaggal lezárt kartondobozt adott át neki. A doboz különféle, gondosan megőrzött emlékeket rejtett: egy régi bőrmellényt zenekari felvarrókkal, színfalak mögötti belépőkkel ellátott nyakpántokat, pengetőket, régi fellépésekről készült fényképeket, egy portrét az édesanyjáról, valamint egy kulcsot, amelyen egy cím szerepelt. A kulcs egy külvárosi ipari övezet közelében álló, jelöletlen épületet nyitott.
Az épület belsejében egy teljesen felszerelt hangstúdió várta. Sötét akusztikai panelek borították a falakat, a helyiség közepén hatalmas, többcsatornás keverőpult állt, körülötte hangfalak, számítógép-monitorok, mikrofonok, gitárerősítők és egy üvegfallal elválasztott dobfelszerelés sorakozott. A falakat régi koncertplakátok és színházi fellépésekről szóló újságkivágások díszítették. A helyiségben elektromos gitárok, billentyűs hangszerek, professzionális audiointerfészek és egy megjavított, használt fekete gitár is helyet kapott, amelyen egy ezüstszínű csillagmatrica volt.
Egy „A mi zenekarunk” feliratú USB-meghajtót csatlakoztatott a számítógéphez. A rajta található felvételeken régi próbák, zenekari videók és egy utolsó, a stúdióban rögzített felvétel szerepelt. A keverőpult alatti fiókban egy fadobozra bukkant, benne hatvan papírborítékkal. Mindegyiken egy-egy hónap és év szerepelt, a borítékok pedig összesen 15 000 dollár készpénzt rejtettek. Pontosan annyit, amennyit öt éven keresztül havi 250 dollárjával befizetett az apjának. A pénz mellett egy kézzel írt üzenet is lapult a dobozban.