Egy 66 éves nő világra hozta régóta várt fiát. De az, amit az orvosok később felfedeztek, sokkolta a családot.
Ez a történet még a modern orvostudomány csodái korában is hihetetlennek tűnik. Egy 66 éves nő a klinikára fordult gyengeségre és hányingerre panaszkodva, biztos abban, hogy a vérnyomásával van probléma. Ám a vizsgálati eredmények teljesen sokkolták az orvosokat: a nő terhes volt. Később kiderült, hogy e csoda mögött egy titok rejtőzik, amiről senki sem sejtett semmit.
Karen Connelly 66 éves nyugdíjas, három unoka nagymamája, George nevű férjével él az Indianapolis melletti külvárosban. Életük nyugodtan és kiszámíthatóan zajlott, amíg egy kórházi látogatás mindent felforgatott. A vizsgálat után az orvosok közölték: Karen babát vár.
„Nevettem. Azt hittem, összekeverték a laboreredményeket. De amikor három tesztet is egymás után elvégeztek, el kellett hinnem” – emlékszik vissza.
Egy ilyen korban a teherbe esés esélye a millióhoz egy. Ám Karen lett a kivétel.
Általában az ilyen terhességek donorpetesejtek és hormonkezelés révén történnek. Itt azonban az orvostudomány tehetetlen volt: a fogantatás természetes úton jött létre.
„Ez rendkívül ritka – csupán az ováriumok rendellenes aktivitása esetén történik, amikor a reproduktív funkció váratlanul visszatér. De 66 évesen ez szinte csoda” – mondja Alice Carroll, az Indiana Egyetemi Klinika nőgyógyásza.
Azóta Karen élete folyamatos megfigyelés alatt állt. A vetélés veszélye, magas vérnyomás, hátfájás – minden nap az orvosok az anya és a baba életéért küzdöttek.
Mégis, a terhesség a várakozások ellenére haladt. Karen férje, George, nyugodtan, sőt finom örömmel fogadta a hírt:
„Úgy éreztem, Isten ad nekünk egy második esélyt. Nem tudtam, miért, de éreztem, hogy ennek így kellett történnie.”
Karen viszont kételkedett. Félt – nemcsak az egészsége miatt, hanem attól is, hogyan fogadják majd gyerekei és a társadalom. Néha úgy érezte, George eltávolodik tőle, bár látszólag gondoskodó maradt.
„Ott volt mellettem, de mintha egy fal választott volna el minket. Éreztem, hogy tud valamit, de hallgat” – vallja be.
A 37. héten megindultak a fájások. A nőt az indianapolisi kórházba vitték. Az orvosok a császármetszésre készültek, de úgy döntöttek, adnak neki lehetőséget a természetes szülésre. Néhány órás kínlódás után, teljes csendben megszületett a fiú. Teljesen egészséges volt.
Mindenki a boldogságtól sírt. Mindenki, kivéve George-ot – ő az oldalban állt, mintha nem hitt volna a szemének.
A hazabocsátás után Karen észrevette: a férje kerüli a beszélgetéseket, nem közelít a babához, nem néz a szemébe. Tanácstalan volt, míg egy nap hívást nem kapott a kórházból. Az orvosok sürgették a házaspárt, hogy jöjjenek. Az eredményeket meg kellett beszélni.
Karen aggodalmat érzett – mintha a szíve előre jelezte volna a közelgő csapást.
Amikor az orvos végre megszólalt, hangja remegett: „Mrs. Connelly, a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy az Ön férje nem a gyermek biológiai apja.” Csend. Karen világa összeomlott.
Nem tagadta: néhány hónappal ezelőtt rövid, meggondolatlan románca volt. Egy pillanatnyi gyengeség, amire inkább elfelejtkezett volna. „Azt hittem, ez semmit sem jelent, hogy minden a múlté marad. De most minden nyilvánvalóvá vált” – mondta.
George sokáig hallgatott. Aztán halkan megszólalt: „Tudtam. Sejtettem. De reméltem, hogy tévedek. Mégis… nem fogok elmenni. Ez a gyermek a mi részünk. Együtt neveljük fel.”
A hír megrázta az egész családot. A nagyobb gyerekek fájdalmasan reagáltak – valaki a anyát hibáztatta, mások egyszerűen megszakították a kapcsolatot. Ám George lett az, aki megakadályozta a család széthullását: „Nem sajnálatból maradok. Maradok, mert szeretem. És mert a kisfiú nem tehet arról, hogyan jött a világra.”
A fiú most két éves. Szeretetteljes, bár nem egyszerű környezetben nő fel. Karen bevallja, hogy minden nevetése emlékezteti a megbocsátásra, amit nem érdemelt, de megkapott. „Ez nem mese. Ez az élet – könnyekkel, hibákkal és csodákkal. A legfontosabb, hogy folytatódik” – mondja.
Önök szerint George-nak el kellett volna mennie, amikor megtudta az igazságot? Vagy úgy cselekedett, mint egy igazi férfi, megőrizve a családot? Osszák meg gondolataikat a kommentekben – hiszen minden szerelmi történetet másképp próbára tesz az élet.