A lányommal való kapcsolatom mindig is távolságtartó és nehéz volt. Fontos döntések meghozatalakor soha nem kérte ki a véleményemet, ezért amikor először találkoztam a vőlegényjelölt Markkal, bár nem éreztem szívből örömöt, úgy döntöttem, hallgatok. A lányom érdekében minden erőmmel támogattam az esküvő előkészületeit, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön.
Ám néhány perccel a ceremónia kezdete előtt véletlenül meghallottam, ahogy a vőlegényem a barátaival beszél: „Csak a pénzért és az apja üzleteinek helyrehozásáért megyek hozzá ehhez a kövér disznóhoz.”
A hallottak hatására megdermedtem. Tudtam, hogy a lányom nem fog nekem hinni, és a férjét fogja védeni. Nem állhattam tétlenül, de csak odamenni és vitatkozni sem oldotta volna meg a helyzetet. Hidegvéremet megőrizve elővettem a telefonom, és titokban rögzítettem minden mérgező szót, amit a vőlegényem kimondott. Ez a hangfelvétel volt az egyetlen és legerősebb fegyverem.
Amikor a ceremónia kezdődött, minden vendég a helyére ült, a lányom izgatottan indult a szentély felé. Éppen ekkor, a terem legcsendesebb pillanatában odaléptem a technikai pulthoz, és a telefonomat hangszóróra kötöttem. Pár másodperc múlva Mark pimasz hangja betöltötte az egész termet: „Csak a pénzért megyek hozzá ehhez a kövér disznóhoz…” Egy pillanat alatt mindenki megdermedt; a vendégek tekintete a vörösre pirult, dühös vőlegényre szegeződött.
A lányom a lépcső tetején megállt, és az arcán a boldogság kifejezése helyét mély üresség vette át. Mark dadogva próbálta magyarázni a helyzetet, de minden túl késő volt; senki sem hitt neki. A lányom először az életében úgy nézett a szemembe, mintha igaza lenne. Egy könnycsepp gördült végig az arcán, de ez nem szomorúság volt, hanem egy súlyos katasztrófától való megmenekülés fájdalmas, ébredő pillanata.
A lányom lehúzta a fátylát, Mark arcába dobta, majd egy szó nélkül kivonult a teremből. Az esküvő elmaradt, a vőlegény pedig nevetséges helyzetben maradt. Lehet, hogy a lányom szíve megszakadt, de legalább nem lett egy életre szóló hazugság rabja. Aznap hazafelé menet éreztem, hogy a köztünk lévő régi, hideg falak először kezdenek leomlani.