Az esküvő alatt a vőlegény észrevette, hogy menyasszonya már órák óta nem emelte fel a fátylát, és folyamatosan elrejtette az arcát mindenki elől

Az esküvő alatt a vőlegény észrevette, hogy menyasszonya már órák óta nem emelte fel a fátylát, és makacsul rejtegette az arcát. Eleinte azt hitte, hogy a lány csupán szégyenlős vagy ideges. Ám amikor végre kettesben maradtak, óvatosan felemelte a fátylat, és a látványtól döbbenten megdermedt.

Rajiv huszonnyolc éves volt, és egy hagyománytisztelő családban nőtt fel, ahol a szokások és a családi elvárások fontos szerepet játszottak.

Amikor a szülei bejelentették, hogy menyasszonyt találtak neki, nem ellenkezett. A lányt Ananyának hívták. Huszonnégy éves volt, tanítónőként dolgozott, és a szüleivel egy másik városban élt.

A két család megállapodása szerint a pár az esküvő előtt beszélgethetett egymással, Rajiv azonban a szertartásig nem láthatta leendő felesége arcát.

Eleinte meglehetősen furcsának találta ezt a hagyományt. Ahogy azonban teltek a napok, egyre jobban várta az Ananyával folytatott beszélgetéseket. Szinte minden este beszéltek egymással, történeteket meséltek a munkájukról, a családjukról és a jövővel kapcsolatos reményeikről.

Minél többet beszélgettek, Rajiv annál kíváncsibb lett arra a nőre, akinek a hangja már olyan ismerőssé vált számára. Ennek ellenére úgy döntött, tiszteletben tartja a hagyományt, és kivárja az esküvőjük napját.

És végül elérkezett az a nap.

Amikor Ananya belépett az esküvői terembe, arcát teljesen eltakarta egy hosszú, rózsaszín fátyol. Rajiv meleg mosollyal figyelte, ahogy menyasszonya közeledik felé.

Valami azonban azonnal felkeltette a figyelmét.

Ananya szokatlanul rémültnek tűnt.

A keze remegett, és valahányszor valaki megpróbálta megigazítani a fátylát, gyorsan visszahúzta az anyagot az arcára, és senkinek sem engedte, hogy hozzáérjen.

Rajiv úgy gondolta, hogy a szertartás és a rengeteg vendég figyelme egyszerűen túlságosan megviselte a lányt.

Az esküvői szertartás alatt Ananya alig szólalt meg. Rajiv néhányszor halkan megkérdezte tőle, hogy jól érzi-e magát.

A lány minden alkalommal ugyanazt válaszolta:

— Igen, minden rendben.


A hangjában azonban volt valami, ami egészen másról árulkodott.

A szertartás után a rokonok körbevették az ifjú házasokat, gratuláltak nekik, fényképeket készítettek és ajándékokat adtak át. Ananya azonban továbbra is gondosan az arcán tartotta a fátylát.

Órák teltek el, de a lány még mindig nem volt hajlandó felemelni.

Már késő este volt, mire a házaspár végre kettesben maradhatott.

Rajiv leült a felesége mellé, és elmosolyodott.

— Nos, azt hiszem, végre megláthatom az arcodat.

Gyengéden a fátyol felé nyúlt, de Ananya azonnal megragadta a kezét.

— Nem várhatnánk még egy kicsit?

Rajiv értetlenül nézett rá.

— Miért? Mi a baj?

— Csak nagyon kimerültem. Hosszú nap volt.

A férfi figyelmesen nézte a fátyol mögött rejtőző arcát, és érezte, hogy valami nagyon nincs rendben.

— Ananya, kérlek, nézz rám.

A lány nem válaszolt.

— Mondd el, mi történt.

— Semmi. Jól vagyok.

Rajiv finoman félrehúzta a kezét, és lassan felemelte a fátylat.

Most először pillanthatta meg annak a nőnek az arcát, akit éppen feleségül vett.

Ám a gyönyörű mosoly helyett, amelyet elképzelt, olyan látvány fogadta, amitől teljesen elakadt a szava.

Menyasszonya bal arca vörös és feldagadt volt. A bőrén több jól látható sérülés nyoma húzódott, az ajka sarkánál pedig egy apró vágás látszott.

— Ki tette ezt veled?

Ananya azonnal elfordította a fejét.

— Nem számít.

— Hogyhogy nem számít? Valaki bántott téged!

A lány hallgatott.

Rajiv megpróbálta felidézni mindazt, ami aznap történt. Ananyát szinte állandóan rokonok, barátok és a két család nőtagjai vették körül.

Bárki is tette ezt vele, biztosan olyan személy volt, akit ismert, és akiben megbízott.

— Ez ma történt?

Ananya lassan bólintott.

— Az esküvői szertartás előtt?

A lány ismét bólintott.

Rajivnak összeszorult a szíve.

— Miért nem mondtad el nekem?

Ananya végre ránézett.

— Mert megtiltották.

Ez a válasz még jobban megrémítette.

Közelebb húzódott hozzá, megfogta a kezét, és gyengéden megkérte, hogy meséljen el mindent.

Ananya hosszú ideig habozott. Végül mély levegőt vett, és elkezdte elmondani, mi történt.

Körülbelül húsz perccel a szertartás előtt, amikor a menyasszonyi szobában készülődött, egy nő lépett be hozzá.

Udvariasan megkérte a többieket, hogy hagyják el a helyiséget, mert négyszemközt szeretne beszélni a menyasszonnyal.

A nő eleinte teljesen nyugodtnak tűnt.

Megkérdezte Ananyától, hogy valóban teljesen biztos-e abban, hogy feleségül akar menni Rajivhoz.


Aztán minden előzmény nélkül kijelentette:

— Még mindig van időd visszalépni.

Ananya összezavarodott. Azt hitte, a nő talán csak próbára akarja tenni, ezért magabiztosan azt válaszolta, hogy szereti Rajivot, és esze ágában sincs lemondani az esküvőt.

Ám a nő arckifejezése azonnal megváltozott.

Azt kezdte hajtogatni Ananyának, hogy nem elég jó Rajivhoz, csak bajt hozna a családjukra, és ezt a házasságot már eleve nem lett volna szabad elrendezni.

Ananya megpróbált kimenni a szobából, de a nő megragadta a karját.

Amikor a fiatal menyasszony követelte, hogy engedje el, a nő hirtelen felemelte a kezét, és arcul ütötte.

Az ütés annyira váratlanul érte Ananyát, hogy majdnem elvesztette az egyensúlyát.

Mielőtt távozott volna, a nő közelebb hajolt hozzá, és egy utolsó figyelmeztetést suttogott a fülébe:

— Ha elmondod neki, mi történt, nem te leszel az egyetlen, aki viselni fogja a következményeket.

Rajiv egyetlen szó nélkül hallgatta végig. Keze ökölbe szorult, arca pedig elsápadt a dühtől.

Végül megkérdezte:

— Mondd meg, ki volt az.

Ananya ránézett. Könnyek kezdtek végiggördülni az arcán.

Néhány másodpercig képtelen volt megszólalni.

Aztán remegő hangon elsuttogta:

— Az édesanyád volt.

Rajiv teljesen megdermedt.

Nem tudta elhinni, amit az imént hallott.

Ám amit később megtudott, még ennél is felkavaróbb volt.

Az édesanyja már a kezdetektől ellenezte a házasságot. Úgy vélte, Ananya családja túlságosan szegény, és a lány egyáltalán nem megfelelő választás a fia számára.

Rajivnak már egy másik menyasszonyt is kiválasztott: egy gazdag családi ismerős lányát.

Még az esküvői előkészületek megszervezése után sem volt hajlandó elfogadni Ananyát.

És éppen azon a napon, amikor a fia feleségül készült venni a nőt, akit szeretett, úgy döntött, még egy utolsó kísérletet tesz arra, hogy tönkretegye a házasságukat.

Egyetlen szörnyű hibát azonban elkövetett.

Alábecsülte ugyanis, mennyire fontos a fiának az újdonsült felesége.

Like this post? Please share to your friends: