Élete nagy részében Jimmy szégyenkezett édesanyja filces, antracitszürke gyapjúpulóverén, mint a mély szégyen forrásán. Egy tizennégy éves fiú számára, aki próbált beilleszkedni, a vékony könyökrészek és a nem illő gombok a szegénység szimbólumai voltak, amelyekből ő kétségbeesetten akart elmenekülni. Még sikeres építészként sem értette, miért vonakodott édesanyja makacsul kicserélni a „rongyot” azokra a drága kasmír kabátokra, amelyeket neki vásárolt. Csak miután váratlanul elhunyt hatvan éves korában, derült ki a ruhadarab igazi jelentése. Amikor Jimmy elhatározta, hogy megszabadul a kabáttól, észrevette, hogy rendkívül nehéz, ami arra késztette, hogy három évtizeden át gondosan számozott leveleket találjon, amelyek titkos zsebekben voltak elrejtve a bélésben.
A levelek elmesélték Jimmy apja, Robin történetét, édesanyja életre szóló szerelmét, aki harmincnégy évvel korábban tűnt el. Jimmy megtudta, hogy Robin azon a napon, amikor külföldi munkát vállalt, szó szerint a saját hátáról adta le édesanyjának a kabátot, hogy melegen tartsa, és megígérte, hogy visszatér. Röviddel a távozása után édesanyja rájött, hogy terhes Jimmyvel. Éveken át abban a fájdalmas hitben élt, hogy Robin elhagyta őt, mégis minden télen viselte a kabátot, mint egy egyedülálló, kézzelfogható kapcsolatot ahhoz a férfihoz, akit még mindig szeretett. Elkezdte azt a rituálét, hogy évről évre levelet írt neki – amelyben megosztotta Jimmy mérföldköveit, az első lépéseitől kezdve a diplomájáig –, és elrejtette őket a kabátban, mintha a kabát egy postaláda lenne az örök élet felé.
A történet a tizedik levélben tragikus fordulatot vett, amikor édesanyja felfedte, hogy talált egy régi halálozási értesítőt: Robin nem hagyta el őt; hat hónappal azután, hogy elindult, egy munkahelyi balesetben meghalt. Soha nem tudta, hogy van egy fia, és soha nem szegte meg azt az ígéretét, hogy visszatér. Az a felismerés, hogy édesanyja évtizedekig egy férfi után gyászolt, aki soha nem hagyta volna el őt önszántából, Jimmy haragját mély tiszteletté változtatta. A kabát már nem a hiány szimbóluma volt, hanem a megingathatatlan hűség relikviája. Az utolsó levélben édesanyja azt kérte, hogy találja meg Robin túlélő nővérét, Janet, és bizonyítsa be neki, hogy Robin öröksége tovább él egy fiún keresztül, „aki olyan dolgokat épít, amik megmaradnak”.
Jimmy felkereste a nénjét, Janettet, de az első találkozó hideg volt és tele kételyekkel. Az évtizedek gyásza óvatossá tette Janettet, és először csak opportunistaként tekintett Jimmyre. De Jimmy kitartása – ő ott állt, jéghideg hóban a verandáján, éppen abban a kabátban, amelyet apja egykor viselt – végül meghatározta az ellenállását. A fordulópont akkor jött, amikor Janet észrevette a gallérnál egy ügyetlen, kézzel végzett javítást, amelyet Robin még az indulása előtti nyáron végzett el. Ez az apró, tökéletlen részlet volt az a végső bizonyíték, amelyet semmilyen fénykép, semmilyen levél nem tudott volna pótolni.