A történet narrátora, Meredith, ápolónőként dolgozik. A nagymamája, Cassandra temetésén vesz részt, együtt azokkal a kapzsi rokonokkal, akikkel már rég eltávolodtak egymástól — és akik valójában csak amiatt jelentek meg, mert számítottak valamiféle örökségre. Cassandra tehetős volt, de különc: mindig azt hangoztatta, hogy az ember a saját lábán álljon meg. Soha nem adott pénzt, de gondoskodott arról, hogy minden családtagtanulhasson és szakmát szerezhessen. Élete utolsó hat hónapjában Meredith beköltözött hozzá, ápolta őt testben-lélekben, miközben ez anyagilag is nagy teher volt számára — a nagymama mégsem támogatott különösebben anyagilag. Ez az önzetlen gondoskodás tette Meredith-t igazán különbözővé a többi rokontól, akik lenézték a munkáját és csak megjegyzésekkel illették őt a végrendelet felolvasásakor.
A család Cassandra házában gyűlt össze, és az ügyvéd, Mr. Johnson hamar közölte a meglepő hírt: senki sem örököl semmit. A mohó rokonok azonnal dühödten törték ki, „vén boszorkának” nevezték Cassandrát. A feszültség tovább fokozódott, amikor a nagyi kutyája, Berta ugatni kezdett — ekkor Meredith anyja és nagybátyja, Jack kegyetlenül megjegyezte, hogy a kutyát akár el is lehetne altatni, hisz öreg és „úgysem kell senkinek”. Meredith viszont szeretetből és felháborodásból úgy döntött: hazaviszi Bertát, bár a lakhatási szerződése nem engedélyezett háziállatot, így még a bérleti díját is meg kellett emelnie. Lényegében csak a kutyát „örökölte”.
Miután Mr. Johnson kitessékelte a dühöngő rokonokat, Meredith Bertával visszatért a szerény lakásába. Nem sokkal ezután anyja felháborodottan rátört: szerinte Meredith titokban megkapott mindent, és követelte a pénzt. Meredith hiába állította, hogy valóban csak a kutya lett az övé — az anyja nem hitt neki. Később, miközben Bertát simogatta, észrevett valamit: a kutyanyakörv belső részén egy cím és a 153-as szám állt, a kis medálba pedig egy apró kulcs volt rejtve. Ez egy vasútállomási széfhez tartozott.
A széfben egy dosszié lapult „Meredithnek” felirattal — benne Cassandra kézzel írt üzenete és az igazi végrendelet. A nagyi elárulta benne utolsó kívánságát: a teljes vagyon annak jár, aki „tiszta szívvel” gondoskodik Bertáról. És Cassandra pontosan tudta, hogy ez az ember Meredith lesz.
Mielőtt Meredith bármit is felfoghatott volna, anyja és Jack megjelentek — magánnyomozót fogadtak, hogy Meredith nyomára akadjanak — és követelték az iratokat. Ám Mr. Johnson időben odaért: egy jelzőrendszer figyelmeztette a széf kinyitására. Az ügyvéd megerősítette: a vagyon kizárólag Meredith-é, hiszen ő szeretetből, és nem kapzsiságból vállalta Bertát.
Mr. Johnson határozottan elutasította a rokonok utolsó próbálkozásait is, és hangsúlyozta: Cassandra azt akarta, hogy pénze olyan ember kezében legyen, aki jóságra és segítésre használja. Meredith elfogadta az örökséget, és megosztotta Mr. Johnsonnal tervét: jelentős összeget szeretne adományozni annak a kórháznak, ahol ápolónőként dolgozik. Ezzel teljesítette Cassandra végső akaratát — hogy szeretet és hűség győzzön a család kapzsisága fölött.