December 4-én, 150 utasával radarról eltűnt a 2A219-es járat, amely a repüléstörténelem egyik legnagyobb rejtélyeként maradt fenn. A repülőgépet követő utolsó rádióüzenet után, mintha a gép elpárolgott volna a fagyos égbolt alatt, hónapokig tartó keresési és mentési munkálatok eredménytelenek maradtak. Azonban 40 évvel később, 2024 januárjában, a fejlett műholdas technológiák egy hatalmas fém anomáliát fedeztek fel az Arktikai jégmezők mélyén. A jég 24 méter alatt pihenő roncs egy olyan felfedezés kapuját nyitotta meg, amely megrengette a tudományos világot.
A fagyos hőmérsékletek miatt a repülőgép törzse tökéletesen megőrizte magát, mint egy „idő kapszula”, és amikor a kutatók beléptek, egy hátborzongató látvánnyal találkoztak. Az utasok személyes tárgyai, gyerekjátékok és táskák változatlanul ott voltak. Az igazi tudományos sokk azonban akkor következett, amikor egy légiutas-kísérő naplóját és a repülőorvos orvosi feljegyzéseit találták meg. Ezek a dokumentumok bizonyították, hogy a repülőgép nem zuhant le, hanem extrém körülmények között kényszerleszállást hajtott végre, és hogy az utasok egy része óriási ellenállást tanúsítva próbált túlélni a fagyos sötétségben.
A repülőgép fekete dobozának vizsgálata egy ritka természeti jelenséget hozott felszínre, amely a katasztrófa hátterében állt. A 10.500 méter magasan lévő repülőgépet egy rendkívüli légköri turbulencia érte, amely miatt a motorok hirtelen megfagytak. A technikai lehetetlenségek és az extrém hőmérsékletváltozások megbontották a repülőgép egyensúlyát. Ez az adat olyan életbevágó információkat nyújtott a tudósoknak, amelyeket a sarkvidéki repülésbiztonságról korábban soha nem sikerült megszerezniük; a repülőgép belseje nemcsak egy sírhely volt, hanem egy felbecsülhetetlen értékű adatlaboratórium is.
Bár a kutatás során a csapat munkáját nehezítették a kemikusan közelgő jegesmedvék és a zord természeti viszonyok, a repülőgép roncsából kinyert biológiai és technikai minták további vizsgálata folytatódott. A feljegyzésekben a pilóta utolsó pillanataira vonatkozóan a kapitány jegyzetei részletesen leírták, hogyan tartotta fenn a csapat a fegyelmet, és hogyan osztották el a korlátozott élelmiszert. Ezek a dokumentumok egyedülálló szociológiai és pszichológiai tanulmányt jelentettek az emberi túlélési akaratról még a legzordabb természeti körülmények között is.
A 2A219-es járat megtalálásával végre lezárult a 20. század végének egyik legsötétebb fejezete. Ez a felfedezés nemcsak a áldozatok családjainak hozott nyugalmat évtizedekkel később, hanem forradalmi biztonsági protokollok kidolgozását is lehetővé tette a sarkvidéki repülés számára. Az Arktikai jégtakarók alatt történt tragédia a modern tudomány fényében hozzájárult a jövőbeli repülések biztonságának jelentős javulásához.