Hatvanéves korában Carol végre megszerezte a jogosítványát, ezzel új fejezetet nyitva a független életében, két évvel férje, Paul halála után. Miközben legjobb barátnőjével, Stellával ünnepelte a sikert, azonnal szembekerült arrogáns szomszédjával, Ryannel, aki gúnyolódott a vezetési tudásán, és megpróbálta a furgonjával elállni az útját.
Ryan egyre durvuló zaklatása ellenére – amely végül odáig fajult, hogy kiszúrta Carol autójának gumijait, majd egy hatalmas betontömböt helyezett a felhajtójára, hogy bezárja az autóját – Carol nem volt hajlandó hagyni, hogy a férfi irányítsa az életét. Eszébe jutott Ryan édesanyjának, Patriciának egy korábbi, búcsúzáskor elhangzott mondata, ezért Carol felhívta őt segítségért, és ezzel egyszer s mindenkorra megfordította a helyzetet a zaklatóval szemben.
Patricia azonnal megjelent, és gyors, határozott fellépéssel véget vetett fia arrogáns hatalmi játszmájának. Megmutatta neki a kilakoltatási papírokat, és utasította, hogy a betontömböt haladéktalanul távolítsák el. Anyja szigorú ultimátuma láttán Ryan kegyelemért könyörgött, Patricia azonban közölte vele, hogy harminc napja van összepakolni és új lakóhelyet keresni.
Miután a felhajtó ismét szabaddá vált, Carol pedig teljesen visszanyerte a függetlenségét, meghívta Patriciát és Stellát ebédre. Miközben együtt ültek az asztalnál, Carol elgondolkodott azon, hogy a hatvanévesen megszerzett jogosítvány valójában soha nem csupán a vezetésről szólt. Arról szólt, hogy végre ő maga ragadja meg a saját élete kormánykerekét.