Mindössze 19 éves volt, és épp matematikatanárnak készült, amikor Erica Tambrini élete gyökeresen megváltozott: 2005-ben agyhártyagyulladást és vérmérgezést kapott. Hét hétre mesterséges kómába helyezték, és amikor felébredt, kegyetlen valósággal kellett szembenéznie: a fertőzés miatt kezei és lábai elfeketedtek, és több műtét után mindkét lábát térd alatt, valamint mindkét karját könyök alatt amputálni kellett. A hirtelen veszteség mélyen megrázta, önképét is megkérdőjelezte, és sokáig nem látta, milyen jövő várhat rá.
Az élet azonban váratlanul reményt hozott: alig egy évvel az amputációk után megismerkedett Luke-kal, aki később a férje lett. Feltétel nélküli szeretete és támogatása segített Ericának visszanyerni önbizalmát, és együtt családot alapítottak. Ma két gyermek büszke édesanyja: az ötéves Lily és a hároméves Michael tölti meg örömmel a mindennapjait. Bár eleinte attól félt, fizikailag nem lesz képes gondoskodni a babáiról, ma már úgy érzi, az anyaság a legnagyobb ajándék az életében. Luke segítségével és saját kitartásával megtanult alkalmazkodni, és magabiztos szülővé vált.
Erica elszántan küzdött azért, hogy fogyatékossága ne határozza meg teljesen az életét. Hosszú időn át gyakorolta a protézisek használatát, mert nem akarta, hogy családja az ő korlátai miatt szenvedjen. Bár néha fájdalmas belegondolni, hogy nem tud a parkban futni a gyerekeivel vagy befonni a lánya haját, mégis hálás azért, hogy jelen lehet az életükben. Az apró örömökre is figyel: például arra, hogy protézislábaival fájdalom nélkül tekerhet hosszú kilométereken át kerékpárral.
Kitartása végül új hivatás felé vezette. A matematika helyett a foglalkoztatásterápia felé fordult, ahol saját tapasztalatait felhasználva segíthet másoknak a nehézségek leküzdésében. Munkáját „hihetetlennek” nevezi, mert egyszerre inspirálhat, támogathat és irányt mutathat másoknak — miközben saját útján is erősebbé válik. Pozitív hozzáállása és elszántsága sokak számára valódi példaképpé tette.
Ma, 34 évesen, Erica teljes szívvel elfogadta önmagát, és nem hagyja, hogy állapota korlátozza az önkifejezését vagy az örömét. Büszkén visel rövidnadrágot, és hálás azokért a lehetőségekért, amelyeket az élet hozott számára — például az adaptív sportközösségért és az inspiráló emberekért, akikkel találkozott. Üzenete mindazoknak, akik nehézségekkel küzdenek: idővel, kitartással és elszántsággal az élet nemcsak élhetővé, hanem igazán tartalmassá is válhat.