A esküvői ceremónia alatt, miközben a menyasszony az oltár felé haladt, a vőlegény furcsa suttogásokat hallott, hirtelen megfordult, látott valamit, és hirtelen sírva fakadt.

A menyegzői ceremónián, amikor a menyasszony kilépett az oltárhoz, a vőlegény különös suttogásokat érzékelt a tömegben. Hirtelen megfordult — és amit látott, az annyira megrázta, hogy nem tudta visszatartani könnyeit.

A nap tökéletesnek tűnt: a napfény lágyan simogatta a gondozott kertet, a vendégek boldogan mosolyogtak, a zenészek pedig az esküvői menet első hangjaira készültek.
A vőlegény az oltárnál állt, kissé idegesen, kezében az ígéretek lapját szorongatva, amelyeket ki akart mondani.
Minden úgy tűnt, mintha semmi sem tudná megtörni ezt a boldog légkört.
Évek óta várta ezt a pillanatot, sok megpróbáltatáson mentek keresztül együtt.
Ám épp a ceremónia közben történt valami, ami minden jelenlévőt megrázott.

Amikor elérkezett a menyasszony kilépésének pillanata, minden tekintet az ajtóra szegeződött.
A zene hangosabb lett, a vendégek visszafojtották lélegzetüket.
És hirtelen halk suttogások hallatszottak:
— Ő az tényleg?..
— Miért így?..
— Mi történik?..
— Tud a vőlegény róla?..

E szavak eljutottak a vőlegény fülébe, és aggodalommal töltötték el. Valami biztosan történt mögötte.
Nem bírta tovább, hirtelen megfordult.

A pillanat, amit látott, a lélek legmélyéig megrázta.
A lemenő nap fényében lépkedett felé a menyasszony.
Lassan, mankókkal támaszkodva haladt, és minden lépés igazi hőstett volt.
A vőlegény azonnal könnyekre fakadt — kezével eltakarva az arcát, képtelen volt feldolgozni az áradó érzelmeket.
— Ez nem lehet… — suttogta, nem hitt a szemének.

Az orvosok a súlyos baleset után azt mondták, soha többé nem fog tudni járni.

Hónapok küzdelme, álmatlan éjszakák, kétségbeesés és remény maradtak maguk mögött.
Hosszú ideig ágyhoz kötve feküdt, és csak arról álmodott, hogy egyszer újra talpra állhat, és a szeretett ember mellett lépkedhet.
És ma, életük legfontosabb napján, úgy döntött, hogy a legdrágább ajándékot adja neki.
Minden lépés hihetetlen erőfeszítésébe került, de a szemében boldogság ragyogott.
Nem megtört, hanem erős és bátor nőként haladt előre.

A vendégek némán álltak.
Sokan nem tudták visszatartani könnyeiket, ahogy követték lépteit — az új élet, a szerelem, a férfi felé, aki már nem rejtette könnyeit.
E könnyek tele voltak boldogsággal, hálával és végtelen szeretettel.