A hetvenéves Cindy mellkisebbítő műtétje után a lányával együtt tért haza, és egy olyan hálószobába lépett be, amelyből minden tükröződő felületet eltávolítottak. Három tárgy – a nagy komódtükör, a gardrób egész alakos tükre és egy apró, vintage sminktükör – lekerült a falról, illetve a bútorokról is. Férje, Brad elmondta, hogy az orvosi csapattól telefonhívást kapott egy kemény szövetdarabról, amelyet a műtét során távolítottak el, majd további vizsgálatra egy patológiai laboratóriumba küldtek.
Annak érdekében, hogy Cindy a szövettani eredmény megérkezése előtt ne láthassa és ne vizsgálhassa meg a műtét utáni külsejét, Brad elrakta a tükröket, majd elővett egy kartonból készült cipősdobozt a szekrény egyik polcáról. A dobozban egy fekete-fehér családi fénykép feküdt, amelyen Cindy néhai édesanyja látható két kislánya mellett, egy korábbi orvosi beavatkozást követően. Nem sokkal azután, hogy ezt előkészítették, Cindy testvére, Linda is megérkezett a házhoz, miután értesült a műtét előzetes eredményeiről.
Cindy azt kérte, hogy egyetlen üvegtárgyat adjanak vissza neki: a sötét fémből készült keretbe foglalt, egyik sarkán sérült, kis ovális sminktükröt, hogy ellenőrizhesse vele a műtéti kötéseit. Ezután egy tollal és egy jegyzettömbbel feljegyezte a szövettani vizsgálat várható időpontját, valamint azokat az orvosi utasításokat, amelyeket a klinika munkatársai telefonon közöltek vele. A vintage fénykép négy napon át szem előtt maradt, miközben a család a laboreredményekre várva a megszokott módon élte tovább mindennapjait.
A negyedik nap délutánján a klinikáról érkező telefonhívás megerősítette, hogy a vizsgált szövetminta teljesen jóindulatú elváltozás volt. Miután megkapta az eredményt, Brad visszatette az egész alakos tükröt és a nagy komódtükröt is a hálószoba falán kialakított helyükre.
Brad ezután a kis ovális sminktükröt is visszahelyezte a fa komód tetejére. Cindy pedig felállította a fekete-fehér családi fényképet közvetlenül a fémkeretes tükör mellé.