A reggel egy rendezetlen, üres hálószoba átkutatásával kezdődött, amelyben egy ablak kissé magasabban helyezkedett el a kint letaposott kerti virágok fölött. A szobában egy használaton kívüli, régi varrógép állt az asztalon, mellette eldobott anyagdarabokkal és fémtűkkel. Odalent, az étkezőasztalnál két látogató, Annie és Marissa ült, akik egy kis tárolót hoztak magukkal, benne egy digitális adathordozóval.
Az eseményt megelőző napokban a varrógépet egy sötétzöld ruhadarab elkészítésére használták egy iskolai előadáshoz. A méretre szabott ruha mellé Annie egy túlméretezett kék kötött pulóvert is kapott, amely eredetileg egy Daniel nevű, elhunyt édesapáé volt. Az előadás után Annie a kék ruhadarabbal tért haza, miközben az édesanyja átadta a kisméretű USB-meghajtót, amelyre az iskola udvarán készült felvételeket mentették.
Az üres szoba felfedezése után elindultak a városi pályaudvar peronjához, ahol Lilyt egy megpakolt vászon utazótáskával találták meg. A táskában egy nehéz szabóolló is volt. A vasúti sínek mellett a beszélgetés a digitális meghajtón tárolt videofájlok körül forgott, valamint azoknak a körülményeknek a részleteiről, amelyek Daniel két évvel korábbi halálos balesetéhez kapcsolódtak egy irodaház bejáratának közelében.
A sínek közelében lezajlott találkozás végén Annie levette a túlméretezett kék kötött pulóvert, majd Lily vállára terítette. A vászon utazótáskát elvették Lilytől, miközben megkezdték annak megszervezését, hogy a lányt és a csomagot visszavigyék a lakóházba.
Miután visszatértek a házba, az összes fontos tárgyat – a használt varrógépet, a kék kötött pulóvert, a digitális USB-meghajtót és a vászon utazótáskát – egy helyre, a fő nappaliba vitték. Ezt követően részletes időbeosztást készítettek, hogy kialakítsák a következő tanítási hét napi rutinját.