A „Természetes szépség” fotósorozat beszélgetést indított el azzal, hogy olyan nőket mutat be, akik büszkén vállalják a testszőrzetüket: nézd meg a merész képeket!

Provokatív gondolatokat ébresztő fotósorozat jelent meg „Természetes szépség” címmel, amely a női szépséghez kötődő, mélyen gyökerező elvárásokat feszegeti azáltal, hogy olyan nőket mutat be, akik természetes hónaljszőrzetüket választották megőrizni. A kezdeményezés arra bátorítja a nőket, hogy utasítsák el a szőrtelenítés társadalmi nyomását, amelynek gyökerei egészen a kőkorszakig nyúlnak vissza. Akkoriban kezdetleges eszközökkel próbálták eltávolítani a szőrt, és a gyakorlat évszázadok során egyre kifinomultabbá vált. Később Darwin szexuális szelekcióról szóló elmélete is hozzájárult ahhoz a nézethez, miszerint a szőrtelenség a „fejlettebb” és ezáltal kívánatosabb állapotot jelképezi, és ez a gondolat a 20. században végleg beépült a nőiességről alkotott képbe.
Az 1900-as évek elejére a testszőr eltávolítása már szinte kötelező női kötelességnek számított, a szőrzetet pedig szégyellnivaló hibaként bélyegezték meg. Heather Widdows írónő is rámutatott arra a mély szégyenérzetre, amely a női testszőrzethez társul, és amely sok nőt arra kényszerít, hogy borotvához nyúljon. Ezt a beidegződést igyekszik megtörni Ben Hopper fotográfus a „Natural Beauty” projektjével, amelyben nőket mutat be, akik vállaltan és büszkén jelennek meg természetes szőrzetükkel. A sorozat célja a női hónaljszőrzet körüli tabuk lebontása és a divatban, illetve a filmvilágban uralkodó szűk szépségideál megkérdőjelezése.
Hopper munkája szembeállítja a tökéletesre stilizált női szépségképet a „nyers és rendhagyó” külsővel, amelyet a hónaljszőrrel rendelkező nők képviselnek. Ezzel meglepetést kíván okozni, és egyben arra ösztönzi a közönséget, hogy újragondolják a hagyományos szépségfelfogást. A sorozatban szereplő modellek és színésznők személyes történeteiket is megosztják, sokuk számára a szőr növesztése felszabadító és erőt adó cselekedet, amely a társadalmi elvárások elutasításával együtt jár.
Bár a „Natural Beauty” kétségtelenül szembemegy a megszokott szépségeszményképpel, Hopper hangsúlyozza, hogy nem minden nőt akar rávenni a szőr növesztésére. Sokkal inkább a szépséggel kapcsolatos szabályok tágabb értelmezésére szeretné ösztönözni az embereket, és arra, hogy a természetes testszőrzet vállalása is érvényes döntés legyen. Egyes résztvevők, például Sienna számára a szőrnövesztés egyszerűen a kényelemről szólt, nem pedig politikai állásfoglalásról. Ez összecseng Emilie Bostdt véleményével, aki szerint valami, ami ennyire természetes, mint a testszőrzet, nem kellene, hogy politikai tettnek számítson – mégis a jelenlegi társadalmi percepció azt mutatja, mennyire merevek a szépségnormák.
Végső soron a „Natural Beauty” hozzájárul egyre erősebben kibontakozó párbeszédhez, amely a női szépséget rugalmasabban és befogadóbban értelmezi. Azáltal, hogy platformot biztosít a nőknek természetes önmaguk bemutatására, Hopper sorozata megkérdőjelezi a nőiesség és szőrtelenség közé húzott régi egyenlőségjelet. A mozgalom arra hívja fel a figyelmet, hogy ideje újragondolni a szépséghez kötődő elvárásokat, és tágabb teret nyit a nőiesség sokféle, egyformán értékes és gyönyörű megnyilvánulása előtt.