„Elrabolta a jeleneteket, kísértette a képernyőket, és maga Bond is megrendült tőle”: Felismered ezt a kultikus ikont?

Valerie Therese Leon, aki 1943. november 12-én született Londonban, különleges karriert épített a brit szórakoztatóiparban modellként és színésznőként egyaránt. Lenyűgöző szépségével, magas termetével és megkérdőjelezhetetlen karizmájával a ’60-as és ’70-es évek kiemelkedő film- és televíziós produkcióinak ismert arca lett. Olyan családból származott, amelyben apja üzleti érzéke és anyja színházi múltja egyaránt jelen volt, így eleinte egy hagyományos pályán indult el: gyakornokként dolgozott a híres Harrods divatrészlegénél. Azonban a showbiznisz vonzotta igazán. Bár a RADA (Royal Academy of Dramatic Art) meghallgatása nem járt sikerrel, Párizsba utazott bébiszitterként, majd visszatérve Londonba 1966-ban megkapta első jelentős szerepét a West End-i Funny Girl című előadásban – ez a fordulópont biztosította számára az ügynököt és megnyitotta az utat a televíziós munkák felé.

Az 1960-as évek végén Valerie Leon folyamatosan növelte ismertségét vendégszerepléseivel népszerű sorozatokban, mint például A szent (The Saint), Az angyalok (The Avengers), Randall és Hopkirk (Deceased), A meggyőzők (The Persuaders!) vagy az Up Pompeii! Elegáns megjelenése és erőteljes jelenléte tökéletesen illett az adott korszak stílusos drámáihoz és vígjátékaihoz. Ugyanakkor országos hírnévre a ’70-es években vált ismertté a Hai Karate arcszesz reklámjaiban nyújtott emlékezetes alakításával. Ezek a humoros, kissé pikáns reklámok, melyekben Valerie volt az ellenállhatatlan „Hai Karate lány”, mára kultikus szimbólummá váltak.

Reklámsikere mellett Leon szerves része lett a legendás Carry On filmsorozatnak, amely a brit humor megkerülhetetlen jelensége. Hat emblematikus részben szerepelt: Carry On Up the Khyber (1968), Carry On Camping (1969), Carry On Again Doctor (1969), Carry On Up the Jungle (1970), Carry On Matron (1972) és Carry On Girls (1973). Bár gyakran játszott csábító, vonzó karaktereket, mindig sikerült mélységet és jókedvű szellemeskedést csempésznie szerepeibe, amit olyan komikus legendákkal való együttműködésének is köszönhetett, mint Sid James és Kenneth Williams. Sokoldalúsága túlmutatott a vígjátékon: a Hammer Films klasszikus horrorjában, a Vér az élő múmiából (Blood from the Mummy’s Tomb, 1971) is emlékezetes alakítást nyújtott, ahol kettős szerepben bizonyította drámai képességeit, és ezzel rajongótábort szerzett a horror műfaj kedvelői között.

Filmográfiájában kisebb, de emlékezetes szerepek is találhatók nagy sikerű produkciókban, mint az Olasz meló (The Italian Job, 1969), a Vadludak (The Wild Geese, 1978), ahol Richard Burtonnal és Richard Harrisszel dolgozott együtt, valamint a Rózsaszín párduc bosszúja (Revenge of the Pink Panther, 1978), ahol híresen ostorral készült a Tanya, a lótuszfaló szerepére. Különleges megtiszteltetésként tartja számon, hogy két James Bond-filmben is feltűnt: az 1977-es Aki megölni akart engem (The Spy Who Loved Me) Roger Moore oldalán, és az 1983-as Soha ne mondd, hogy soha (Never Say Never Again) Sean Connery partnereként. Bár „Bond-lányként” szerepei rövidek voltak, hozzájárultak örök érvényű örökségéhez. Különösen kedvelte Roger Moore-al való munkát, értékelve könnyed, játékos megközelítését az ikonikus kém karakterében.

Magánéletében Valerie Leon a BBC komédia-producerével, Michael Millsszel volt házas, akivel két gyermeke született, Leon és Merope. Mills 1988-ban hunyt el. Férje halála után különféle munkákat vállalt családja fenntartása érdekében, többek között ügyfélszolgálati és kiskereskedelmi területen. Az utóbbi években továbbra is kapcsolatban áll rajongóival egyéni előadásaival, mint az „Up Front with Valerie Leon”, valamint rövidfilmekben is feltűnt, köztük a díjnyertes „A Neutral Corner”-ben. Szenvedélyes és aktív marad, dokumentumfilmekben vesz részt, amelyek a brit vígjáték történetét dolgozzák fel, valamint rendszeresen jelenik meg filmvetítéseken és gyűjtői eseményeken. Valerie Leon karrierje a kitartás, a sokoldalúság és a báj élő példája, amely mély nyomot hagyott a brit popkultúrában, különféle műfajokban és médiumokban.