A szomszéd nem hajlandó kifizetni a fiamat a hólapátolásért! – Így tanítottam meg neki egy üzleti leckét!

Mindig is tudtam, hogy a 12 éves fiam, Ben, nagyobb szívvel rendelkezik, mint amit a világ megérdemel. Azon a decemberen hatalmas örömmel fogadta, amikor gazdag és önelégült szomszédunk, Mr. Dickinson megígérte neki, hogy minden egyes alkalommal, amikor ellapátolja a felhajtójáról a havat, 10 dollárt fizet neki. Ben elhatározta, hogy a pénzből nekem egy sálat vesz, a kishúgának, Annie-nek egy babaházat, és magának egy távcsövet. Az elkövetkező hetekben minden reggel dacolva a dermesztő hideggel, kitartóan lapátolta a havat, miközben a megvásárolni kívánt ajándékokról álmodozott.

De két nappal karácsony előtt minden megváltozott. Ben könnyek között tért haza, apró kis teste remegett, amikor elmondta, hogy Mr. Dickinson nem hajlandó kifizetni őt. Azzal érvelt, hogy ez egy „tanulság” számára arról, hogy soha ne vállaljon munkát szerződés nélkül. Dühömben azonnal szembesítettem Dickinsont, aki gúnyosan mosolygott, és közölte, hogy ez csupán üzlet. Mivel láttam, hogy nem fog engedni, eljöttem, de elhatároztam, hogy megtanítok neki egy saját leckét.

Másnap reggel mozgósítottam a családomat. Ben vezetésével összegyűjtöttük az összes havat a saját felhajtónkról és a környék járdáiról, majd mindezt szépen átpakoltuk Dickinson makulátlan udvarára. Mire eljött a délelőtt, a felhajtója hóval volt eltorlaszolva. Nem kellett sokáig várni, mire dühösen odaviharzott hozzánk, kiabálva és magyarázatot követelve. Nyugodt hangon elmagyaráztam neki a „quantum meruit” elvét – ha nem hajlandó fizetni Ben munkájáért, akkor nem is élvezheti annak eredményét. A szomszédok, akik tanúi voltak az igazságtalanságnak, csendben, de egyértelműen mellém álltak.

Dickinson hamar belátta, hogy vesztett, és visszavonult. Aznap este egy borítékkal tért vissza, amelyben Ben megérdemelt 80 dollárja volt, és egy zavart mormogással elnézést kért. Amikor átadtam a pénzt Bennek, az arca boldogságtól sugárzott. Szorosan átölelt, és a szemében csillogó öröm többet ért minden pénznél.

Ahogy figyeltem, amint megszámolja a bankjegyeket, egy olyan elszántságot és becsületességet láttam benne, ami bárkit alázatra inthetett volna. Ben nemcsak a fiam volt – ő volt a legnagyobb inspirációm. És abban a pillanatban rájöttem, hogy ez a lecke nemcsak Dickinsonnak szólt, hanem mindannyiunknak.