James egy fiatal, a nevelőszülői rendszerből épphogy kikerült túlélő volt, aki alig boldogult az életben, amikor idősebb szomszédja, Rhode asszony egy életre szóló megállapodást ajánlott neki: ha gondoskodik róla utolsó éveiben, mindent ráhagy a végrendeletében. James több mint egy éven át fuvarozta őt orvoshoz, intézte a bevásárlásait és javítgatta a házát. Zsémbes természete ellenére a kapcsolatuk a megégett fasírtvacsorák, tévés vetélkedők és a megosztott élettörténetek során üzleti egyezségből mély, jelentőségteljes kötelékké alakult.
Amikor Rhode asszony elhunyt, James megjelent a végrendelet felolvasásán, de ott szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a házat és a megtakarításokat jótékony célra adományozták, az ékszereket pedig az elhunyt unokahúga kapta. Abban a hitben, hogy kegyetlenül átverték, és az egész kapcsolatuk hazugság volt, James kimenekült az ügyvéd irodájából, hogy bérelt lakásában magányosan gyászoljon – teljesen összetörve az egyetlen család elvesztése miatt, akit valaha ismert.
Már a következő reggelen kopogtatott James ajtaján Rhode asszony ügyvédje, és átnyújtott neki egy horpadt fém uzsonnásdobozt, mondván, hogy az idős hölgy egy utolsó dolgot hagyott rá. James a dobozban egy egyszerű fémkulcsot talált, valamint egy levelet a szomszédasszony remegő kézírásával. A sorokból kiderült, hogy Rhode asszony valóban fia ként tekintett rá, és mivel igazi jövőt akart neki adni – nem pedig csak pénzt, ami gyorsan elillanhat –, titokban társtulajdonrészt vásárolt James munkahelyén, a Joe’s Diner nevű étteremben.
James megdöbbenve és a megkönnyebbüléstől zokogva rohant az étterembe, ahol morcos főnöke, Joe megerősítette az igazságot, és átnyújtotta a hivatalos tulajdonjogi papírokat. Joe elmesélte Jamesnek, hogy az idős asszony hihetetlenül büszke volt rá, majd üdvözölte őt mint az új üzlettársát. James a kulcsot szorosan a markában tartva végre felhagyott a puszta túlélésért való aggódással, és életében először várakozással tekintett a jövő építése elé.