A bizonytalanság azonban valódi rettegéssé változott egy este, amikor Holly vacsorára érkezett Arthur otthonába. Miután a férfi félrevonult, hogy fogadjon egy telefonhívást, házvezetőnője, Helen sürgősen félrehívta Hollyt, és figyelmeztette, hogy azonnal távoznia kell. Helen ezután Arthur dolgozószobájába vezette, ahol egy gondosan elrejtett dobozt mutatott neki, tele régi fényképekkel. A képek között Holly döbbenten fedezett fel egy 61 évvel korábban készült felvételt, amelyen saját magát látta 17 évesen, Chicagóban. A fénykép egy áruházi szépségápolási tanácsadáson készült, amelynek célja állítólag az volt, hogy „kijavítsák” az arcszőrzetét. Holly számára azonban ez az esemény élete egyik legmegalázóbb emléke maradt, amelynek fájdalmát évtizedeken át magában hordozta.
Amikor Arthur szembesült a felfedezéssel, végül bevallotta az igazságot. Tizenéves korában annál a vállalatnál dolgozott, amely a megalázó szépségápolási tanácsadást szervezte, és ő volt az a fiatal asszisztens, aki szótlanul végignézte Holly megszégyenítését. Évtizedekkel később a férfi rábukkant a cég régi irataira, amelyek között megtalálta Holly nevét és személyes adatait is. Ezek segítségével tudatosan felkutatta őt az interneten, majd megkereste a profilját egy társkereső oldalon. Arthur azt állította, hogy mindössze bocsánatot szeretett volna kérni a múltban történtekért, és valamilyen módon jóvátenni a régi sérelmet. Holly azonban úgy érezte, hogy becsapták és elárulták. Különösen fájt neki, hogy Arthur szándékosan közeledett hozzá, és a smink nélküli, közeli fényképeket valójában azért kérte, hogy megbizonyosodjon a személyazonosságáról.
Holly nem volt hajlandó elfogadni Arthur magyarázkodását, és Helen segítségével elhagyta a házat. Néhány nappal később kézzel írott bocsánatkérő levelet kapott a férfitól, amelyhez Arthur mellékelte az eredeti fényképet és a több mint hat évtizeddel korábbi szépségápolási tanácsadás dokumentumát. Amikor Holly ismét a régi képre pillantott, hirtelen egészen más szemmel látta a rajta szereplő fiatal lányt. Már nem egy hibás külsejű tinédzsert látott, hanem egy megszeppent, bizonytalan gyermeket, akinek soha nem lett volna szabad szégyenkeznie a természetes megjelenése miatt. Eszébe jutott néhai férje, Walter is, aki mindig őszinte, feltétel nélküli szeretettel fordult felé, és soha nem várta el tőle, hogy megváltoztassa önmagát.
Holly végül még egyszer felhívta Arthurt, hogy tudassa vele, elfogadja a bocsánatkérését. Ugyanakkor világosan kijelentette, hogy a köztük lévő bizalom végérvényesen megsérült, ezért kapcsolatuknak nincs jövője. Ezután bekereteztette a 17 éves korában készült fényképet, és egy újabb portré mellé helyezte, amelyen felszabadultan nevetett, jól látható természetes arcszőrzetével. Többé nem akarta smink mögé rejteni az arcát, és nem kívánt mások elvárásainak megfelelni. Hat évtizednyi szégyenkezés után végre maga mögött hagyta a múlt fájdalmát, és megtanulta teljes szívéből elfogadni önmagát olyannak, amilyen valójában.