1961-ben ezen a napon született Margaux Hemingway, aki Hollywoodban már első pillantásra kitörölhetetlen benyomást keltett: átható tekintete és ösztönös tehetsége egyszerűen nem engedte, hogy bárki figyelmen kívül hagyja. Alig 18 éves volt, amikor az Manhattan című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Egy középiskolás lányt formált meg, aki egy bonyolult kapcsolatba keveredik – olyan érzelmi mélységgel és hitelességgel, amely messze túlmutatott a korán.
Már korai szerepeiben is érződött az a csendes, mégis lehengerlő erő, amellyel a vásznon uralkodni tudott. A kritikusok és a közönség hamar megértette: egy új generáció egyik legígéretesebb tehetsége lépett színre.
Még korábban, 14 évesen robbant be a köztudatba a Lipstick című, vitákat kiváltó drámával, amelyben egy fiatal modell traumákkal és túléléssel küzd. Bár a film megosztotta a nézőket, az ő játékát bátrinak és nyersen őszintének nevezték. Már ekkor látszott, hogy Margaux nem a könnyű sikereket hajszolja – olyan szerepeket vállal, amelyek határokat feszegetnek és gondolkodásra késztetnek.
Ez a merészség folytatódott a Personal Best (1982) című filmben is, ahol egy biszexuális sportolónőt alakított, aki versenyhelyzetben talál rá a szerelemre. A film jóval megelőzte korát: érzékenyen szólt a szexualitásról, a női sportról és az önazonosságról. Margaux játéka finom, mégis lehengerlő volt – érzékenységet vitt a vászonra anélkül, hogy gyengének tűnt volna, és szenvedélyt anélkül, hogy öncélúvá vált volna.
Talán a Star 80 (1983) nyújtotta számára a legmegrázóbb kihívást, amikor Dorothy Strattent, a tragikus sorsú Playboy-modellt keltette életre. Margaux úgy mutatta meg Dorothy ártatlanságát és vágyait, hogy közben ráirányította a figyelmet a hírnév sötét oldalára – arra, hogyan zúzhatja szét fiatal nők életét a reflektorfény kegyetlen nyomása.
Margaux Hemingway pályája és élete fájdalmasan rövid volt, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott a filmtörténetben. Ő azok közé tartozott, akik nem féltek tabukat érinteni, nehéz karakterek bőrébe bújni, és őszintén beszélni a legmélyebb érzelmekről.
Nem csupán a szépsége miatt emlékezünk rá, hanem azért a bátor lélekért, amellyel minden szerepét megformálta.
Csillaga talán gyorsan kialudt… de olyan fényesen ragyogott, hogy örökre látható marad.