Amber egyedül volt otthon, miközben férje, Daniel, egy szokásos üzleti úton tartózkodott, amikor egy névtelen küldemény érkezett az ajtajához. Egy hatalmas, nehéz csokor volt, benne száz élénksárga rózsával, mindenféle üzenet vagy kártya nélkül. Amber először azt feltételezte, hogy Daniel romantikus meglepetésének szánta, ám hamarosan nyugtalanság kerítette hatalmába. Daniel tudta, hogy ő csak a fehér rózsákat szereti, és amúgy sem volt jellemző rá az ilyen fényűző gesztus. Amikor alaposabban megvizsgálta a csokrot, észrevett három különleges, belső rózsát, amelyeken apró vörös foltok voltak. Felismerve ezt a baljós mintát néhai édesapja – egykori gyilkossági nyomozó – régi, megoldatlan ügyekről szóló történeteiből, pánikba esett. Mivel telefonon nem tudta elérni Danielt, azonnal értesítette a hatóságokat.
Amikor a rendőrök és egy Kellan nevű veterán nyomozó megérkeztek, a helyzet nyugtalanítóból egyenesen rémisztővé vált. Kellan azonnal felismerte a csokrot: huszonkét évvel korábban egy sorozatgyilkos pontosan ugyanilyen, száz sárga rózsából álló csokrokat küldött, három megjelölt szirommal, közvetlenül azelőtt, hogy három nő eltűnt volna. Miközben a nyomozók Daniel holléte után kutattak, megdöbbentő dologra derült fény: Daniel hazudott az üzleti útjáról, és sehol sem lehetett megtalálni. A házkutatás során egy lakattal lezárt dobozt találtak, amelyben régi újságkivágások és az akkor megoldatlan ügy eltűnéseiről szóló feljegyzések voltak. Daniel így egy időre felesége szemében is a legfőbb gyanúsítottá vált, Amber pedig teljesen összetört.
A törvényszéki vizsgálatok azonban hamar tisztázták Daniel nevét, amikor a megrendelőlapon talált ujjlenyomatok Amoshoz, egy nyugalmazott nyomozóhoz vezettek, aki annak idején Amber édesapjával együtt dolgozott a megoldatlan ügyön. Kiderült, hogy Daniel nem volt gyilkos: nemrég rábukkant apósa régi ügyirataira, és titokban, saját szakállára kezdett nyomozni Amos után, hogy megoldja a rejtélyt. Amikor Amos rájött, hogy Daniel egyre közelebb kerül az igazsághoz, a csokrot Amber otthonába küldte, hogy baljós figyelmeztetést küldjön Danielnek – nem pedig azért, hogy Ambert fenyegesse.
A rendőrség egy távoli kunyhóig követte Amos nyomát, ahol megmentették a fogva tartott Danielt. Daniel biztonságban hazatért: megverték ugyan, de életben volt. Amost pedig letartóztatták korábbi bűncselekményei miatt, így több mint két évtized után végre lezárást kaphattak az áldozatok családjai.
A végén Amber és Daniel együtt ültek a verandán, próbálták feldolgozni a rémisztő élményt, és azon gondolkodtak, milyen közel kerültek a tragédiához. A titokzatos virágok soha nem voltak romantikus gesztusok, és nem is közvetlenül Ambernek szánt fenyegetést jelentettek. Valójában egy erőszakos figyelmeztetés voltak annak a férfinak címezve, aki megpróbálta leleplezni a gyilkost. Végül Amber édesapjának öröksége és régi feljegyzései védték meg a férjét, és vezettek ahhoz, hogy a gyilkos végre igazságszolgáltatás elé kerüljön.